A platformszerződés a digitalizált munka egyik központi eleme, így számos jogi kihívást tartogat, különösen az ezen alapuló jogviszony minősítése szempontjából. A tanulmányban a platformmunka két formáját, a „work on demand via apps” és a „crowdwork” kategóriáit elemezzük, rendhagyó módon külön vizsgálva azokat, kitérve a kapcsolódó problémás és változatos bírói gyakorlatra. Végezetül elemzésre kerül az új platformirányelv, amely nem biztos, hogy a tényleges megoldás kulcsát rejti a platformmunkások munkavégzéséhez kapcsolódó megfelelő jogi minősítési rendszer felállításának problematikáját illetően.
- Bevezetés
- A digitális platformszerződések két típusának, a pályázatkiírási és a közvetítéses tevékenységi tartalmú platformszerződés megjelenése a gazdasági jog, a munkajog, valamint a szellemi alkotások jogának területén
- Acrowdworkmint gazdasági magánjogi és mint munkajogi intézmény
- Aworkon demand wia apps mint polgári jogi és mint munkajogi intézmény
- A foglalkoztatói és a foglalkoztatotti oldal eltérő szempontú törekvése a két szerződéstípus önállóvá minősítésére – és annak lecsapódása a bírói gyakorlatban
- Összegzés
1. Bevezetés
Az utóbbi években egyre nagyobb mértékben elterjedtek az ún. digitális platformszerződések, amelyek mind a megrendelők részére, mind pedig a megrendeléseket teljesítő személyek részére nem közvetlenül jelennek meg, hanem digitális platformon keresztül, valódi természetes vagy jogi személyiségüket álcázva, eltakarva. Olyan ez a helyzet, mintha a velencei maszkabálon lennénk, ahol a nagy forgatagban a táncra felkérők és felkértek egyaránt eltakarják álarccal az arcukat, és ezen keresztül valódi személyiségüket. A kötelmi jog e szerződési típusánál is ez a helyzet, ahol már szintén egyre nagyobbá válik a forgatag, hasonlóan a lagúnák városának farsangi báltermeihez. A velencei báltermek táncrendjéhez hasonlóan a digitális platformszerződéseknél is igen széles körű a jog által felajánlott kötelmi típusok köre. Emiatt szükségesnek látszik a digitális platformszerződéseknél is a jogdogmatikai eligazodás, amihez e tanulmány igyekszik segítséget nyújtani. Ennek során egyedi jelleggel elkülönítjük a digitális platformszerződések két esetkörét, a work on demand via apps és a crowdwork fogalmát, önállóan elemezve mindkettőt a hazai és a külföldi szakirodalom alapján. Emellett vizsgálat tárgyává tesszük a bírói gyakorlatot is, felhívva a figyelmet a kritikus pontokra, valamint a külföldi gyakorlatra egyaránt. Végezetül röviden elemzésre kerül az elfogadott platform-irányelv,[1] amellyel szemben az eredetileg támasztott magas elvárások végül nem biztos, hogy beteljesülnek, azaz talán egy elszalasztott lehetőséggé válik, amely újra a nemzeti jogalkotó kezébe teszi a szabályozási kötelezettség stafétabotját.