Munkajog
Főoldal > Ítélkezési gyakorlat > A ki nem vett szabadság pénzbeli megváltásának lehetősége a munkavállaló halálával megszűnt munkaviszony esetében¹

A ki nem vett szabadság pénzbeli megváltásának lehetősége a munkavállaló halálával megszűnt munkaviszony esetében¹

A döntés: Stadt Wuppertal kontra Maria Elisabeth Bauer és Volker Willmeroth als Inhaber der TWI Technische Wartung und Instandsetzung Volker Willmeroth e. K. kontra Martina Broßonn (C-569/16. sz. és C-570/16. sz. ügyben 2018. november 6-án hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) az elmúlt években számos ítéletet hozott az Európai Parlament és a Tanács a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003. november 4-i 2003/88/EK irányelvének (a továbbiakban: 2003/88/EK irányelv) egyes rendelkezései kapcsán, különös tekintettel a munkaidő fogalmára, a munkaidő és a pihenőidő elhatárolására és a munkavállaló éves fizetett szabadsághoz való jogára. Ezekben a döntésekben az EUB többnyire a munkavállalók érdekeit és alapvető jogait védő jogértelmezés mellett foglalt állást, vagyis olyan munkajogi – szociálpolitikai – minimumnak tekinti döntően az idézett irányelv szabályait, amelyeket akár eltérő tagállami szabályok félretétele árán is konzekvens módon be kell tartani. Ezt a folyamatot szemmel láthatóan erősíti az Európai Unió Alapjogi Kartájának (a továbbiakban: Karta) 31. cikk (2) bekezdésére történő egyre gyakoribb hivatkozás, amely rendelkezés a munkavállalók igazságos és méltányos munkafeltételekhez való jogáról szól, azaz alapjogi szinten garantálja a többek között a munkaidő és munkaidőszervezés kapcsán releváns minimumstandardokat. E szabályok közé tartozik a 2003/88/EK irányelv 7. cikke is, amely nem korlátlanul ugyan, de biztosítja a munkavállaló fel nem használt éves fizetett szabadságának pénzbeli megváltásához való jogát, hiszen uniós szociálpolitikai alapelv a munkavállalók éves fizetett szabadsághoz való joga.[2] Nem kérdéses, hogy ezt a jogot szintén alapjogi erővel védi az EUB, és erre kötelesek a tagállamok is, de kérdésként merül fel, hogy vajon ez a jogi védelem kiterjed-e a munkavállaló örökösére is abban az esetben, ha a szabadság igénybevételére azért nem kerülhetett sor, mert a munkavállaló halála miatt megszűnt a munkaviszony. Jelen ítéletében az EUB erre a kérdésre keresi a választ, kiegészítve azzal, hogy amennyiben igen a válasz, úgy vajon ebből következhet-e automatikusan az ezzel explicite ellentétes nemzeti szabály félretételének kötelezettsége egy olyan jogvita esetében, amely magánfelek között zajlik, hiszen ehhez az idézett irányelvi norma közvetlen hatályát kellene megállapítani.

  1. A döntés alapjául szolgáló tényállás
  2. A német bíróság döntése és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
  3. Az EUB ítélete
  4. Az EUB ítéletének jelentősége
  5. Következtetések a magyar munkajogra nézve
A további tartalom megtekintéséhez előfizetési jogosultság szükséges.
Kérjük,
Még nem előfizetőnk? Fizessen elő folyóiratunkra!