1. A kártérítési igény elévülése és a munkavállaló kárenyhítési kötelessége
A felperes fejős munkakörben állt munkaviszonyban az alperessel. A felperes 2016. március 23-án üzemi balesetet szenvedett, amelyből eredően sérelemdíj és háztartási járadék iránti igényt érvényesített az alperessel szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felperes munkahelyi balesete és a betegsége közötti okozati összefüggést és az alperest sérelemdíj, kártérítési járadék, valamint kártérítés megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a törvényszék ítéletével helybenhagyta, majd a jogerős határozatot a Kúria határozatával hatályában fenntartotta.
A felperes a balesetet követően az alperesnél fennálló munkaviszonya megszűnéséig gyermekgondozási díjban (a továbbiakban: gyed), illetve gyermekgondozást segítő ellátásban (a továbbiakban: gyes) részesült. Az alperes 2021. január 29-én kelt felmondásával a felperes munkaviszonyát 2021. március 17-ére megszüntette hivatkozva arra, hogy a felperes az üzemi baleset következtében a munkaköre ellátására alkalmatlanná vált, az alperes pedig a képzettségének és az egészségi állapotának megfelelő másik munkakört nem tudott részére felajánlani. A felperes a munkaviszonya megszűnését követően kilencven napon keresztül 2021. június 17-ig álláskeresési járadékban részesült. 2021. április 8-án a felperes kézbesítő munkakörre, heti húszórás foglalkoztatásra, határozatlan idejű munkaviszonyt létesített, amelyet az érintett felek 2023. január 31-én közös megegyezéssel megszüntettek. A felperes 2023. február 1-jétől hírlapkézbesítő munkakörben, napi négyórás foglalkoztatással egy másik munkáltató alkalmazásában áll, a munkabére havi bruttó 116 000 forint. A felperes munkahelyi balesetből származó – jelenleg is fennálló – egészségkárosodása, valamint az össz-szervezeti egészségkárosodása hétszázalékos mértékű. A felperes a jobb keze szorítóerejének jelentős csökkenése, valamint a jobb csuklójának beszűkült mozgása miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésében akadályozott; a jobb kéz egyoldalú használatát nem igénylő, legfeljebb olyan könnyű fizikai vagy nem fizikai munkát végezhet, amelynek során a jobb kezével öt kilogrammot meghaladó súlyt nem kell emelnie, kézben tartania, illetve vinnie. A felperes – a fenti feltételeknek megfelelő – munkát akár nyolc óra időtartamban is végezhet, azonban az esetleges állapotrosszabbodás kockázatának elkerülése céljából jelenleg legfeljebb hatórás munkarend javasolt számára. A felperes fodrász végzettséggel rendelkezik, ami a jobb kéz fokozott használatát igényli jobbkezesek esetén, ezért ezen tevékenység végzésére nem alkalmas.
A felperes a módosított keresetében 2021. június 18-tól december 31-ig terjedő időszakra, valamint 2022. évre keresetveszteség, továbbá 2023. január 1-jétől havi keresetveszteségi járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdésére, 167. § (1) bekezdésére, 177. §-ára, 169. § (1) bekezdésére, továbbá a 172. § (1) és (2) bekezdésére hivatkozott. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.