A kollektív szerződéses rendelkezés érvénytelensége

1. Az irányadó tényállás szerint a felek határozott idejű kollektív szerződést kötöttek. A kollektív szerződés rögzítette, hogy a szabadságot az esedékességének évében, de legkésőbb az esedékességet követő év április 30-ig kell kiadni azzal, hogy az esedékesség évét követően kiadott szabadság mértéke nem haladja meg a szabadság egyharmadát. 2023. január 1-jétől módosult a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabadságra vonatkozó rendelkezése; ezt követően az alperes (munkáltató) kezdeményezte a kollektív szerződés szabadság kiadását szabályozó pontjának módosítását. A módosítási javaslat azt tartalmazta, hogy az új rendelkezésben az szerepeljen, hogy „az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjában írottak alapján a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig adhatja ki”. A felperes (szakszervezet) elnöke elektronikus levelében a módosítási javaslatot nem fogadta el arra hivatkozva, hogy ezek nem a munkavállalók érdekeit szolgálják.

A felperes jogi képviselője levelében kifejtette, hogy a hatályos kollektív szerződés ezen rendelkezése érvénytelen, mivel mind a szabadság mértéke, mind az időtartama tekintetében az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjába ütközik. Az érvénytelenség jogkövetkezménye az Mt. 29. § (3) bekezdése alapján, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, vagyis a munkáltatónak az Mt. 123. § (1) bekezdése alapján a tárgyévben kellett volna kiadni a szabadságot, így az alperes a kollektív szerződés megkötésétől a szabadság kiadása körében jogszabálysértően járt el, sérültek a munkavállalók alapvető jogai.

A peres felek újabb kollektív szerződést kötöttek, amelynek értelmében az Mt. 123. § (5) bekezdés c) pontjában írottak alapján a munkáltató a szabadság egynegyedét legkésőbb az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.