Az Európai Unió alapértékeként meghatározott személyek szabad mozgása jogot biztosít az uniós polgároknak, hogy részt vegyenek az európai uniós szintű betegmozgásokban a biztosításuk helye szerinti tagállam megtérítése mellett. Ez a magyar társadalombiztosításban biztosított személyekre is vonatkozik. A témakört két szempont alapján lehet vizsgálni. Egyrészt a tekintetben, hogy milyen alapelvek és uniós jogszabályok rendelkeznek az Európai Unióban az uniós polgárok mint páciensek szabad mozgásáról. Másrészt, a gyakorlati aspektusok oldaláról, nevezetesen: a magyar biztosítottak hogyan vesznek részt az európai uniós tagállamok közötti betegmozgásokban, milyen tanulságok vonhatók le a rendelkezésre álló idősoros statisztikai adatokból. A téma bonyolultságára és terjedelmére tekintettel két cikkben értekezünk a fentiekről: az első cikk az alapelveket és a nem tervezett (tehát alapvetően sürgősségi jellegű) ellátásokat mutatta be lapunk 2020. évi 3. számában, ebben a cikkben pedig a tervezett egészségügyi szolgáltatások más európai uniós tagállamban való igénybevételének témakörét vizsgáljuk.[1]
- A betegmobilitás és a tervezett ellátások más tagállami igénybevételének engedélyezése
1.1. A Rendelet szabályai az engedélyezéssel kapcsolatosan
1.2 Az uniós irányelv a határon átnyúló betegjogokról
1.2.1. Igénybe vehető ellátások köre
1.3. A Rendelet és az irányelv közti viszony - Végrehajtó magyar jogszabályok
2.1. Tervezett ellátások az uniós rendeletek alapján
2.2. Tervezett ellátások az irányelv alapján
2.3. Megtérítési eljárás - A tervezett ellátásokat érintő statisztikai adatok Magyarországon
3.1. S2 nyomtatvánnyal, teljeskörűen finanszírozott ellátások
3.2. Kiadások az uniós irányelv alapján - Összefoglaló gondolatok