Mindenki számára ismert, hogy a munkaviszony a kiszámíthatóságra, a hosszú távú kölcsönös együttműködésre épül, mivel a munkaviszony alanyainak az egzisztenciális körülményeit határozza meg. Előbbiek azonban nem jelenthetik, hogy a munkaviszony egy örök érvényű jogviszony legyen, hiszen mind a munkavállaló, mind a munkáltató érdekkörében előállhatnak olyan körülmények, amelyek igénylik a fennálló munkaviszony mielőbbi megszüntetését. Előbbi megvalósításra kiváló eszköz lehet a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése.
A munkaviszony megszüntetésének e módja kétségtelenül gyakran kerül alkalmazásra a felek által, hiszen az a munkaviszony alanyai részére előnyökkel járhat. Sok esetben azonban mégsem beszélhetünk valódi közös megegyezésről, tekintettel arra, hogy azt és annak a munkáltató által megszabott feltételekkel történő aláírását – számos esetben – a munkáltató „erőlteti rá”, a munkavállalóra; mellyel feltételezhető célja, hogy a munkavállalót – a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint – megillető kifizetéseket (például végkielégítést) elkerülje. Rá kívánunk mutatni arra az alapvető tévhitre és annak negatív következményeire, hogy a köztudatban e jogintézmény kvázi felmondásként él, amelyet alapvetően igazol annak ténye, hogy egy egyszerű internetes keresés találatai túlnyomórészt „felmondás közös megegyezéssel” címekkel vannak ellátva.
Jelen tanulmány kifejezett célja „a közös megegyezés” dogmatikai tisztázása, és egyben egy iránymutatás is a munkaviszony feleinek arra vonatkozóan, hogy a jövőre nézve a jogalkotó feltehető akaratának megfelelően kerüljön alkalmazásra a szóban forgó jogintézmény. Célunk, hogy a tanulmány olvasója tiszta és világos képet kapjon a közös megegyezésről, arról, hogy egy szerződésről, megállapodásról beszélünk, és nem a munkáltató egyik lehetőségéről a munkaviszony egyoldalú megszüntetését illetően. Célunk továbbá annak bemutatása is, hogy az előbb említett munkáltatói „nyomásgyakorlások” milyen jogvitákat szültek, azokban milyen releváns és a jogintézményt alapjaiban meghatározó döntések születtek.
Kutatásunk feladata azon felállított tézis igazolása, hogy a nevezett jogintézmény egy gyors, hatékony és a felek számára kölcsönös előnyökkel kecsegtető megszüntetési mód abban az esetben, ha a munkaviszony alanyai a vonatkozó jogforrások lényegi tartalmának ismeretében veszik azt igénybe.
- A közös megegyezés történeti áttekintése
1.1. A közös megegyezés megjelenése – 1951. évi 7. törvényerejű rendelet
1.2. A közös megegyezés „újjászületése” – 1967. évi II. törvény
1.3. Rendszerváltás: a közös megegyezés meghatározóvá válása - A közös megegyezés létrejötte
2.1. Átvezető gondolatok
2.2. Mikor jön létre a közös megegyezés?
2.3. Megelőző tárgyalások a felek között