A platformmunka fogalma az elmúlt évben egyre ismertebbé vált a hazai munkajogászok előtt. Ez egyrészt köszönhető a koronavírus után is fennmaradt töretlen térnyerésének, másrészt annak, hogy az Európai Unió Bizottsága közzétette a javasolt irányelvtervezetét, így annak szabályozási elvével már ismerkedik a hazai jogász közösség. E tanulmányban bemutatásra kerül a platformmunkára vonatkozó hazai jogszabályi környezet, a jogviszony jellemzőinek számbavételén keresztül a felmerülő elhatárolási nehézségek és a jogalkotási kihívások. Ismertetésre kerül az Európai Unió Bíróságának kapcsolódó joggyakorlata, mely iránytűként és példaként szolgál a hazai jogalkalmazók számára.

1. Bevezető
2. A platformmunka fogalma, működésének és típusainak bemutatása, avagy a platformeconomy, gig work, on-demand work, cloudwork kifejezések tartalma
3. A platformmunka elhelyezése a jogrendszerben
   3.1. A polgári és munkajogi jogviszony elhatárolása hazai jogrendszerben
   3.2. Elsődleges minősítő jegyek
   3.2.1. Alá-fölé rendeltség, irányítási, ellenőrzési jog
   3.2.2. Foglalkoztatási, rendelkezésre állási kötelezettség
   3.2.3. Munkakörként történő feladatmeghatározás
   3.2.4. Személyes munkavégzési kötelezettség
   3.2.5. Munkabér fizetése
   3.3. Másodlagos minősítő jegyek
   3.3.1. A munkaidő meghatározása
   3.3.2. A munkavégzés helye
   3.3.3. Eszközhasználat a munkavégzés során
   3.3.4. A biztonságos, egészséges munkafeltételek biztosítása
   3.4. A platformmunka és a nevesített atipikus munkaviszonyok
4. Az Európai Unió Bíróságának platformmunkára vonatkozó joggyakorlata
   4.1. A munkavállalók európai fogalma
   4.2. A látszólagos önálló vállalkozók és érdekérvényesítésük értékelése
   4.3. A Yodel-végzés
5. Zárásul – konklúzió, javaslatok