A tanulmány de lege ferenda a munkajogi jognyilatkozatok megtámadhatóságára irányadó rendelkezések hatályon kívül helyezésére, és a polgári jog szabályainak alkalmazására tesz javaslatot.

Annak idején, 1987-ben az ausztriai Zell am Seeben megrendezett nemzetközi munkajogi konferencia a „Menekülés a munkajogból” címen került megtartásra. A konferencia eszmei mondanivalója az volt, hogy a munkajogi jogviszony szabályai – melyek mindig is a polgári jog részét képezték – a szociális piacgazdasági és a jóléti társadalom- és állameszme (welfare society and state) hatására megváltoztak, és egyre több szociális indítékú munkavállaló-védelmi előírás tette speciális területté a munkajogot. Ennek következtében a munkajog a magánjogon belül bizonyos fokig a polgári jognak egy elkülönített területévé vált a nyugat-európai államokban. E munkavállalót védő szabályok általánossá válása következtében a frankofon-latin jogrendszert követő államok esetében – Olaszország kivételével – a munka törvénykönyvek átfogóan szabályozzák a munkajogot, a polgári törvénykönyvek a szolgálati/munkaszerződésről csupán keretjellegűen szólnak, a részletes szabályozást a munkajogi kódexre hárítva.^[2] A germán jogrendszert követő nyugat-európai államokban is bekövetkezett – bár mérsékelten – egy hasonló folyamat, amelyben a polgári jogi kódexek a szolgálati, illetve a munkaszerződést a frankofon-latin polgári törvénykönyvekhez viszonyítva jóval részletesebben szabályozzák,^[3] sőt a svájci kötelmi törvény [Obligationsgesetz (OR)] még a kollektív szerződést (Gesamtarbeitsvertrag) is magába foglalja. Ugyanakkor az üzemitanács-rendszert mind a német, mind az osztrák, mind pedig a holland jogban önálló és átfogó kódex rendezi. A kommunista – „reálszocialista” – volt szovjet blokkhoz tartozott kelet-közép-európai országokban ma is ez a nézőpont az uralkodó, ami vonatkozik Szlovákiára, Csehországra, Lengyelországra és Magyarországra egyaránt.^[4]