Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő, az elévülés szabályozása szorosan kötődik a bizonyíthatóság kérdéséhez és nehézségeihez, továbbá a szakértői bizonyítás többféle koncepcióihoz különösen azért, mert a foglalkozási megbetegedések kialakulása alapvetően hosszabb időszak, általában több hónap, illetve év eredménye. Éppen ezért rendkívül fontos a kárigény érvényesíthetősége szempontjából az esedékesség kezdő időpontjának meghatározása, a megbetegedés foglalkozási eredetéről való teljes körű tudomásszerzés idejének megállapítása, különösen az újabb típusú, mentális eredetű egészségkárosodások tekintetében. Ennek megállapítása pedig különös kihívás elé állítja az igényét érvényesíteni kívánó munkavállalót.

A munkavállalók komoly új típusú egészségügyi problémákkal szembesülhetnek, amelyek okai lehetnek többek között az automatizált munkafolyamatok alkalmazása, a pszichoszociális kockázati tényezők vagy a munkahelyi stressz. Szintén munkavégzéssel kapcsolatos megbetegedést okozhat a munkavállaló folyamatos elektronikus eszközzel történő megfigyelése, a munka és magánélet összefonódása, valamint a munkavállaló online elérhetősége, folyamatos rendelkezésre állása.^[1]

Az ilyen jellegű foglalkozási megbetegedések esetén különösen nehéz az érvényesíteni kívánt kártérítési követelés esedékességének megállapítása a hatályos törvényi rendelkezések, illetve az ítélkezési gyakorlat keretei között.

Az elévülés szabályozásával összefüggésben rögzíthető, hogy az elévülés idő figyelembevétele nemcsak az igényét érvényesíteni kívánó munkavállalónak, hanem a munkáltatónak is az érdeke. Előbbi azért, mert a kárigény kikényszerítésében érdekelt, míg utóbbi számára szükséges az igény­érvényesítés elkésettségének vizsgálata, hogy a kártérítési felelősséghez szervesen kapcsolódó helytállási kötelezettségétől minél könnyebben szabadulni tudjon.^[2]

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy bemutassa az igény­érvényesítésre nyitva álló határidő, az elévülés nyugvásának és az egészségkárosodás hosszú időn át tartó kialakulásának kapcsolódási pontjait a hazai munkajogi szabályozás és a bírói gyakorlat releváns döntéseinek, továbbá a munkavállalói kárigények bemutatásán keresztül azzal, hogy csupán kitekintésként ismerteti az európai kontinens egyes – a jog-összehasonlítás szempontjából jelentősnek, illetve igazodási pontnak tekinthető – nyugati és térségbeli országaiban hatályos jogi normákat. A dolgozat szintén kitekintésként kívánja bemutatni az Amerikai Egyesült Államokban a foglalkozási megbetegedésekkel összefüggésben meghozott – a hazai szabályozás és esetjog helyességét alátámasztó vagy azt megcáfoló, a magyar jogfelfogás oldaláról nézve érdekes megközelítéseket tartalmazó – eseteket, amelyekben kiemelt jelentősége van az elévülés vizsgálatának.

1. Az elévülés fogalma és rendeltetése
2. Az elévülés szabályozása a Ptk.-ban
3. Elévülés a munkajogban
4. Az elévülés speciális problémái a foglalkozási megbetegedésekből eredő kárigények tekintetében
   4.1. A szakaszos elévülés szabályai és egyes igények érvényesíthetősége a foglalkozási megbetegedésekkel összefüggő perekbe
   4.2. A kárészlelés és a kárbehatás elhatárolásának jelentősége
5. Összegzés