A döntés: XXXX kontra HR Rail SA (C-485/20. sz. ügyben 2022. február 10-én hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága.

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) munkajogi tárgyú, fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ítélkezési gyakorlatában a fogyatékosság kapcsán az észszerű alkalmazkodás és aránytalan teher fogalmainak kérdése került értelmezésre.

Ezen triász egyes elemeit már többször tárgyalták a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK tanácsi irányelv (2000. november 27.) (a továbbiakban: Foglalkoztatási Keretirányelv) kapcsán, hivatkozva a nemzetközi keretekre is – elsődlegesen a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (a továbbiakban: Fogyatékosjogi ENSZ-egyezmény),^[1] melyet Belgium, Magyarországhoz hasonlóan, maga is ratifikált –, ugyanakkor az a kérdés, hogy mit jelent pontosan az észszerű alkalmazkodás, s mikor lehet ennek kötelezettsége alól mentesülni, újra és újra előkerül.

Az eset kapcsán felmerül, hogy mi a jelenlegi, hazai szabályozás és esetlegesen milyen hatása lehet erre ennek az uniós ítéletnek. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (5) bekezdése mondja ki az észszerű alkalmazkodás kötelezettségét a Foglalkoztatási Keretirányelvvel és a Fogyatékosjogi ENSZ-egyezménnyel összhangban. Mivel az Európai Unióban a tagállam a részletek és kötelezettségek meghatározása kapcsán önállóan jár el, a magyar joggyakorlat is eltérően kezelheti a kérdést.

A következőkben az eset EUB általi döntése mellett az észszerű alkalmazkodás és az aránytalan teher elvének hazai, lehetséges hatása kerül ismertetésre.

1. A döntéshozatal alapjául szolgáló tényállás
2. A tagállami bíróság kérdése
3. Az EUB ítélete
4. Az EUB ítéletének jelentősége, kritikája
   4.1. Az észszerű alkalmazkodás elve
   4.2. Az aránytalan teher elve
5. A hazai munkajogi helyzet és az ítélet potenciális hatása