A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvényt 2019. december 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2020. július 1-jén lép majd hatályba (a továbbiakban: új Tbj.).^[1] Az új Tbj. a magyar társadalombiztosítás összefoglaló lex generalis törvénye lesz, amely hatályon kívül helyezi nemcsak a most hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.), hanem annak végrehajtó rendeletét is.^[2] Fontos hangsúlyozni, hogy a társadalombiztosítás egészségbiztosítást és nyugdíjbiztosítást érintő lex specialis törvényei^[3] viszont hatályban maradnak.

Egy ilyen volumenű változásnál elsődleges kérdés, hogy vajon az új törvény inkább egy modernizációs jogszabály, amely a régebbi kereteteket megtartva „finomhangolja” a társadalombiztosítás rendszerét, vagy éppen ellenkezőleg, megváltoztatja a kereteket és új alapokra helyezi az eddigi rendszert. A törvény indoklása szerint a terület „törvényi szintű jogszabályban újra szabályozásra kerül annak érdekében, hogy a széttöredezett szabályozás egységes törvényi szintű szabályrendszerben egyszerűsödjön és egységes elvek mentén alakítsa ki a járulékszabályozási rendszert. Ennek keretében egy egységes járulékkulcs, a társadalombiztosítási járulék kerül meghatározásra, amelyet a biztosított személy fizet valamennyi, biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban keletkező járulékalapot képező jövedelme után. Emellett kizárólag a nyugdíjjárulék kerül nevesítésre, amelyet egyes ellátások után kell megfizetni a korábbi szabályokkal összhangban.”^[4] Továbbá „[a]z új szabályozás immáron teljes mértékben mentesíti a saját jogú nyugellátásban részesülő személyek keresőtevékenységét a biztosítás és a járulékfizetés alól (amely ennek hiányában biztosítási kötelezettséget, illetve járulékfizetést eredményezne). Az 1997. évi LXXX. törvényben foglalt alapelvek, értelmező rendelkezések, a biztosítási jogviszonyra vonatkozó alapvető rendelkezések, a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető ellátások körének rögzítése, valamint az eljárási, nyilvántartási, adatszolgáltatási szabályok kiegészülnek a Korm. rendeleti szintű szabályokkal, ugyanakkor tartalmi eltérés szűk körben történik.”^[5]

Az indoklás arra enged következtetni, hogy inkább modernizációt testesít meg az új Tbj. Tekintetbe véve a terület néhol technikai jellegét, cikkünk célja az új törvény kontextusba helyezése, szerkezeti jellemzése és egyes változó szabályainak bemutatása.

1. Alapvető kiindulási pontok
2. Az új Tbj. szerkezete és az abból folyó megállapítások
   2.1. Örökbefogadói díj
   2.2. Járulékok és járulékalapot képező jövedelem
   2.3. Nyugdíj melletti munkavégzés
3. Az egészségbiztosítással érintett személyek köre
   3.1. Ellátásra jogosító kategóriák
   3.2. Az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetés szabályainak változásai
   3.3. Szankció a háromhavi tartozás felhalmozása esetén
   3.4. Eljárási szabályok
   3.5. A jogosulatlanul fizetett egészségügyi szolgáltatási járulék következményei
4. Az elévülési idő problematikájának feloldása
5. Konklúzió