Az állam minden társadalmi rendszerben fontos feladatának tekintette az emberekről való gondoskodást. Az állami szerepvállalás jelenleg is elengedhetetlen eleme a társadalombiztosítási rendszerek működésének. A mindenkori költségvetés számára jelentős kihívást jelent ezeknek az ellátásoknak a kifizetése. Egyre többen megérik azt a kort, hogy nyugdíjban részesüljenek, míg a járulékfizetők száma jelentős mértékű csökkenést mutat az elmúlt években, a társadalom elöregedése a nyugdíjbiztosítási rendszerek működésére alapvető hatással van. A nyugdíjak finanszírozásának kérdése a mindennapok beszédtémájává vált a különböző korosztályok számára. Egyre többet lehet hallani az öngondoskodás fontosságáról, a biztosítók külön nyugdíj-előtakarékossági programokat és ajánlatokat dolgoznak ki, az állam pedig különböző adókedvezményekkel ösztönzi a megtakarítási formák igénybevételét. A nyugdíjak kérdése nemcsak a nyugdíjasokat érinti, hanem a munkavállalókat mint járulékfizetőket, valamint bizonyos kockázatok, mint a betegség, rokkantság, halál esetén az aktív korúakat, árvaellátás megállapítása esetén pedig a gyermekkorúakat is. Cikkemben ennek a kiterjedt rendszernek egy speciális szegmensét, az özvegyi nyugdíjak területét vizsgálom.

1. Rövid történeti áttekintés
2. A házastárs és az élettárs fogalmának jelentősége
3. Ellátási formák
   3.1. Özvegyi járadék
   3.2. Özvegyi nyugdíj
   3.2.1. Ideiglenes özvegyi nyugdíj
   3.2.2. Állandó özvegyi nyugdíj
   3.2.3. Az özvegyi nyugdíjra jogosultság feléledése
   3.2.4. Özvegyi nyugdíj megosztása
   3.2.5. Hozzátartozói ellátás üzemi balesetben elhunyt után
   3.2.6. Együtt folyósított ellátások
4. Gyakorlati példák
5. A Kúria joggyakorlata az özvegyi nyugdíjak területén
6. Összegzés