Jelen tanulmányban a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozom. A kérdéskör tárgyalása hosszabb terjedelmet kíván meg, mint amit egy tanulmány önmagában megenged, így ez a dolgozat a jogintézmény általános ismertetését, a hazai szabályozás előzményeit – beleértve az Alkotmánybíróság jogalakító munkáját –, valamint a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i európai parlamenti és tanácsi 2008/104/EK irányelv (a továbbiakban: 2008/104/EK irányelv) rendelkezéseinek elemzését tartalmazza. Mindezek mellett célom, hogy további tanulmányokban dolgozzam fel a jogintézményt érintő kérdéseket, és ezáltal más országok szabályozásának tükrében segítsem az olvasót véleményt formálni a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó hazai rendelkezésekről. Vizsgálódásom fókusza: vajon képesek-e a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1., 66. és 220. §-ának rendelkezései együttes olvasatban maradéktalanul érvényesülni?[1]
- Bevezetés
1.1. A munkaerő-kölcsönzés általános jellemzői
1.1.1. Kölcsönzés kölcsönvevőként
1.1.2. Kikölcsönzés munkavállalóként
1.2. Kölcsönzés kontra outsourcing
1.3. A jogintézmény rendeltetése - A magyar szabályozás kialakulásának lépcsőfokai
2.1. Az 1992. évi Mt. munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályai
2.2. Az Alkotmánybíróság döntésének hatása a jogintézmény szabályaira, a 67/2009 (VI. 19.) AB határozat - Az EU vonatkozó szabályai és az abból eredő elvárások
3.1. Az uniós szabályozás szükségessége
3.2. A munkaerő-kölcsönzés a közösségi szabályozásban
3.2.1. Az egyenlő bánásmód alapelve
3.2.2. További garanciák az egyenlő bánásmód ismeretében - Rövid összegzés