A tanulmányban befejezem a munkaerő-kölcsönzés vizsgálatát, azzal, hogy a jogintézmény általános ismertetése, valamint a nemzetközi szabályozás[1] és más államok jogalkotási és jogharmonizációs törekvéseinek bemutatását[2] követően a hatályos magyar szabályozást járom körbe, melynek kritikája során támaszkodom a korábbiakban kifejtettekre. Ennek oka, hogy a hatályos szabályok álláspontom szerint értékelhetetlenek nemzetközi kitekintés nélkül. Emellett továbbra is kérdésként merül fel: vajon a következőkben leírtak ismeretében nem üresítik-e ki egymást a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 1., 66. és 220. §-ának rendelkezései?
- A hatályos magyar szabályozás
1.1. A kölcsönbeadóra vonatkozó követelmények – a hazai jog hatályának vitatható kiterjesztése
1.2. Munkavállalói biztosítékok a szabályozásban – a munkáltatói jogkör megosztása
1.3. Az egyenlő bánásmód – kivételekkel
1.4. A munkaviszony megszüntetésére irányadó különös szabályok
1.5. A kártérítési felelősségre vonatkozó speciális rendelkezések - A hatályos magyar szabályozás kritikája, az uniós szabályoknak való megfelelés, a szabályozás hiányosságainak értékelése
2.1. Az Mt. céljai
2.2. A kikölcsönzés tartama
2.3. A munkaerő-kölcsönzés funkciójának megvalósulása - Következtetések – a szabályozás orvoslása
A további tartalom megtekintéséhez előfizetési jogosultság szükséges. Kérjük jelentkezzen be. Még nem előfizetőnk? Fizessen elő!