2020-ban jelent meg a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) részletes, teljességre törekvő magyarázata (kommentárja), amelynek szerzője Kozma Anna, Lőrincz György és Pál Lajos, a mű szerkesztő-lektora pedig Petrovics Zoltán. Valamennyi szerző neve ismerősen csenghet a munkajogi kommentárirodalom ismerőinek,[1] ami nem véletlen, hiszen a szerzők e jogterület elismert szakértői, gyakorlati művelői és jogirodalmi szerzői. A kommentár részletesen feldolgozza az Mt. valamennyi szabályát, az elemzés pedig nagyrészt gyakorlati nézőpontból történik, de a szerzők figyelemmel voltak az irányadó hazai szakirodalomra is az egyes témakörok feldolgozásakor. A mű az Mt. aktuális módosításait[2] is magában foglalja, ami különösen fontos egy kommentár naprakészsége vonatkozásában, így erre tekintettel is bátran ajánlható valamennyi olyan, a munkajogi témák iránt érdeklődő olvasónak, aki valóban el szeretne merülni az egyes jogintézmények lényegét, gyakorlati és elméleti sajátosságait érintő kérdések részletes és terjedelmes feldolgozásában.
- Bevezető gondolatok
- Tartalmi sajátosságok
- Szerkezeti és formai jellemzők
- Összegzés
1. Bevezető gondolatok
A kommentárirodalom alapvető sajátossága, hogy a tárgyalt jogterületet részletekbe menően az egyes jogintézményekhez, tényállásokhoz kapcsolódóan a lehető leginkább szerteágazóan dolgozzák fel a szerzők. Ennek megfelelően jelen mű a munkajogi szakirodalom és a munkajogtudomány számos művére hivatkozik, de ennél is hangsúlyosabban dolgozza fel az irányadó bírósági gyakorlatot. A releváns jogesetek ismertetése, illetőleg kontextusba helyezése vagy éppen magyarázata a mű jelentős részét teszi ki, ami arra tekintettel, hogy az egyes törvényeket átfogóan magyarázó kommentárok elsősorban a gyakorlati jogalkalmazást segítik elő, mindenképpen dicséretes és követendő megoldás álláspontom szerint. A következőkben néhány főbb szempont mentén mutatom be röviden a kommentárt, nem túlságosan előre menve, de megelőlegezve azt, hogy minden szakembernek és általában mindenkinek, aki a munkajog működése iránt érdeklődik, ajánlom az ismertetés tárgyát képező könyvet.
2. Tartalmi sajátosságok
Fentebb említettem ugyan, hogy a kommentárokat elsősorban gyakorlati szakemberek forgatják, mégis úgy gondolom, hogy jelen magyarázat tudományos igényességgel és alapossággal készült el, ami miatt bátran ajánlható a munkajogtudomány iránt érdeklődőknek, kutatóknak is. Jelen könyv ugyanis logikusan felépítve, átlátható struktúrában és a már említett nagyfokú alapossággal tárgyalja az Mt. valamennyi rendelkezését, a törvény bevezető rendelkezéseitől kezdődően egészen az Mt. utolsó nagyobb részét képező munkaügyi vitákig és jogvitákig. Ennek során a szerzők nem mulasztják el feltárni az alapvető összefüggéseket, legyen szó az Mt.-n belüli egyes különálló egységekről vagy a munkaviszonyhoz kötődő további jogszabályokról. Eme koherens és átfogó megközelítés teszi még értékesebbé és még könnyebben alkalmazhatóvá jelen művet, hiszen a 827 oldalas terjedelem ellenére lényegében bármilyen munkajogi kérdésre könnyű megtalálni abban a választ a már említett szerkezeti tisztaság és a koherens gondolatmenet okán.
Külön ki kell emelni a fenti metodikai megjegyzésből a munkaszerződés jogát, vagyis annak tartalmi és formai kritériumait, valamint az abból származó jogok és kötelezettségek rendszerét, ezek ugyanis – a szabályozás sajátosságaiból adódóan – voltaképpen a törvény egészén átívelően találhatók meg az Mt.-ben. E kommentár ugyanakkor ezt a központi kérdést nem kizárólag az Mt. vonatkozó fejezetei körében taglalja, hanem visszautalásokkal vagy éppen hivatkozásokkal, kiegészítésekkel későbbi, látszólag távolról kapcsolódó részekben is elemzi a szerződést, ezzel teljessé téve az ismertetést. Ugyanakkor az „ismertetés” szó talán nem is írja le megfelelően az Mt. ilyen módszertannal történő, komplex feldolgozását, ugyanis a szerzők a kommentárjelleg megtartása mellett megpróbálnak tartózkodni a jogszabályhelyek puszta bemutatásától, leírásától, és sokkal inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy abban segítsék az olvasót, hogy ténylegesen belásson az egyes szabályok mögé, azokat így könnyebben tudja értelmezni és alkalmazni.
A kommentár tartalmi sajátosságai kapcsán szót érdemel az a szembetűnő jelenség is, miszerint a szerzők rendszeresen alkalmazzák az egyes jogszabályhelyek bemutatása során az eltérő – főként joggyakorlati – álláspontok ütköztetésének, összevetésének módszerét. A mű már említett tudományos igényességéért többek között e megoldás felel, hiszen egy ilyen terjedelmű és mélységű munkában alapvetően helye van az esetlegesen differens joggyakorlati, bírói nézőpontok egymás melletti tárgyalásának. Habár ez az Mt. relatíve fiatal kora[3] miatt eleve elkerülhetetlen néhány olyan jogintézmény kapcsán, amely jelentősen módosult az 1992-es szabályozáshoz képest – például a munkavállalói kártérítési felelősség területe –, a szerzők mindvégig törekszenek az eltérő jogértelmezési lehetőségek konzekvens tárgyalására. Ugyanakkor emellett szintén pozitívnak tartom azon megközelítést, amellyel a jelen Mt.-magyarázat szerzői igyekeznek a joggyakorlat – elsődlegesen kúriai elvi döntések, állásfoglalások, kollégiumi vélemények – legújabb elemeiből kiindulni, és ezekből visszafejteni egy-egy jogintézmény esszenciáját, jóval túlmenve az egyes, konkrét példákon, vagy éppen a szabályozás tárgyának leíró jellegű bemutatásán. Mindezzel tehát azt is elérik a szerzők, hogy az olvasó naprakészen, pontosan és a gyakorlatban valóban hasznosítható módon tehessen szert komplex és szerteágazó ismeretanyagra az Mt. és általában a munkajogi szabályozás terén.
Ezt kiegészíti az a megoldás is, miszerint az egyes példák, joggyakorlati leírások a helyenként kifejezetten részletes elemzés ellenére kompakt, könnyen értelmezhető, mégis kellően szakszerű módon és precízen szerepelnek az egyes elemzett jogszabályhelyeknél. A szerzők ezáltal figyelemmel voltak a gyakorló jogászok és a jogtudósok igényeire is, így ugyanis kellően tartalmasan, de mégsem jogesetelemzésbe hajló módon tálalják a példákat és magyarázatul szolgáló eseteket. Mindebből összességében valamennyi tárgyalt területen kirajzolódik a jelenleg irányadó kúriai joggyakorlat képe.
3. Szerkezeti és formai jellemzők
Ahogyan említettem, a kommentár összesen 827 oldalt és 235 lábjegyzetet tartalmaz, mindkettőt imponáló számnak tartom. A feldolgozott joganyag mértéke többszázas nagyságrendre tehető, amiből látszik, hogy a szerzők a releváns joggyakorlatot teljeskörűen beépítették a kommentárba. A jogesetek alkalmazása és elemzése során arra is figyelemmel voltak a szerzők, hogy lehetőleg az aktuális kúriai gyakorlat kerüljön előtérbe, azaz ahol rendelkezésre állnak ilyen példák, ott az elmúlt néhány évből történt a szelekció. Azokon a helyeken, ahol esetleg megkerülhetetlen a régebbi bírói döntések feldolgozása, ott a szerzők figyelemmel voltak a releváns joggyakorlat változásaira, illetve az újabb szabályozási megoldásokra is. Ha esetleg valamely jog-anyag összességében ma is irányadó, de nem teljes mértékben ugyanabban a formában – lásd a joganyagok hatályosságának kérdését –, akkor a szerzők fel is hívják erre az olvasó figyelmét.
A könyv szerkezete világos és követhető, a fejezetek arányosak egymással, pontosabban terjedelmük az egyes konkrét, azon a helyen feldolgozott kérdésekhez kötődnek. A szerzők az Mt. tagolását, illetőleg részeit, fejezeteit és címeit követik a törvénnyel megegyező sorrendben a kidolgozás során, ami szintén megkönnyíti a gyakorlati alkalmazhatóságot. Ahol szükséges viszont, hogy egyes jogintézményeket együtt tárgyaljanak a szerzők, vagy kiegészítő rendelkezésekre – tipikusan a fejezetvégi eltérő megállapodásokra – is figyelemmel legyenek, ott sem törik meg az elemzés koherenciája. Megfelelően elkülönül egymástól továbbá az Mt. individuális és kollektív munkajogi egysége is, ami egyik oldalról szerkezeti szempontból is hangsúlyozza a két terület közötti szabályozási differenciákat, másik oldalról a szerkesztési transzparencia és logikus szerkesztés okán a kettő közötti szükséges kapcsokat – tipikusan a munkaszerződés és a kollektív szerződés eltérő rendelkezéseinek viszonya ilyen – könnyen kereshetővé teszi.
A kommentár szövegezése mindvégig szabatos és követhető, a leírt gondolatmenetek logikusak, könnyen olvashatók. A szerzők minden fontosabb fogalmat, szakkifejezést, adott esetben csak a munkajogban jelen lévő terminust – például rendelkezésre állás – alaposan és magas színvonalon, szakszerűen magyaráznak meg. Mindemellett külön pozitívuma a műnek – az átláthatósági és szerkezeti kérdések nyomán –, hogy az egyes, akár hosszabb bekezdéseken, paragrafusokon belül az elemzés, az ismertetés jól elkülönül egymástól akkor, amikor részletkérdésekről vagy nagyobb, generális kérdésekről esik szó. Ez ismételten megkönnyíti a kereshetőséget, és biztosítja az olvasót arról, hogy az adott szövegrészben, fejezetben minden, számára lényeges információt megtalál. Külön érdeme az is a munkának, hogy annak olvasása közben nem támad olyan érzése az embernek, hogy túlnyújtott, túlzóan részletes elemzést vagy éppen felületes, sommás összefoglalót olvas egy-egy jogintézményről vagy tényállásról. Az elemzés ennek megfelelően tökéletesen egyensúlyoz a hosszabb és rövidebb részek között, egyértelműen jelentőséget tulajdonítva egy-egy kérdés kapcsán annak, hogy azok hogyan, milyen gyakorisággal merülnek fel a gyakorlatban, vagy éppen mennyire vitatott, problémás, illetve feldolgozott témakörről van szó.[4]
4. Összegzés
A fent leírtak alapján talán szükségtelen ismét rögzíteni, de mégis érdemesnek tartom kiemelni, hogy Kozma Anna, Lőrincz György és Pál Lajos új Mt.-kommentárja kiemelkedően magas színvonalat képvisel, és minden munkajoggal foglalkozó vagy az iránt érdeklődő szakembernek bátran ajánlom. A munkajogi szabályozás elvei, lényege, belső mechanizmusai és praktikus kivetülései egyaránt jelen vannak a könyvben, méghozzá olyan részletes és alapos, elsősorban gyakorlati szempontú kidolgozásban, amely ténylegesen lefedi a szükséges gyakorlati munkajogi ismereteket. A szerzők igényességét és teljességre törekvését alátámasztja a tudományos szakirodalom hivatkozása is, illetőleg az egyes, adott esetben akár csak távolabbról összekapcsolódó szövegrészek logikai egysége. A kommentár lefedi tehát a magyar gazdasági munkajogi szabályozás egészét, az elemzés pedig jóval túlmegy a jogszabályszöveg ismertetésén, illetve a szűkebb értelemben vett magyarázaton.
A munka összességében annak részletessége, pontossága, kidolgozottsága és általános színvonala okán egyaránt ajánlható minden érdeklődőnek arra is tekintettel, hogy azon kevés munkák egyike, amelyek mind az individuális, mind pedig a kollektív munkajog intézményrendszerét koncepcionálisan feldolgozzák. Mindezt ráadásul a kommentárokkal szembeni elvárásokat bőven meghaladó módszertannal és logikus szerkezetben, olvasmányos, követhető formában teszi, figyelemmel a releváns joggyakorlat és jogirodalom legújabb eredményeire.
[1] Ld. KOZMA Anna – LŐRINCZ György – PÁL Lajos – PETHŐ Róbert: A Munka Törvénykönyvének magyarázata. KARDKOVÁCS Kolos (szerk.), HVG-ORAC, Budapest, 2016.
[2] Az Mt. 2020. január 1-jével módosult, e dátum pedig megegyezik a kézirat lezárásának időpontjával.
[3] Értve ez alatt azt, hogy az összehasonlítás észszerű alapjául szolgáló, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény két évtizedes életciklusához képest még a felénél is alig jár a 2012. július 1-jén hatályba lépett hatályos Mt.
[4] Így például a munkajogviszony megszüntetéséről 138, míg a méltányos mérlegelésről – aminek joggyakorlata és jogirodalma még alig van – négy oldal szól.