Az elmúlt években is számos értelmezési vita bontakozott ki az üzemi tanács „létrejöttéhez” kapcsolódóan, melyeket az utóbbi három év bírósági gyakorlatán (egy-egy meghatározó jogeseten) keresztül kívánok szemléltetni.
Már az alapvető kérdéseket tekintve is jogértelmezési zavart okoz, hogy egy jogellenesnek vélt üzemi tanácsi választási eredmény megtámadásakor kit lehet egyáltalán eljárásba vonni (kinek van perbeli legitimációja). További gyakorlati kérdés, hogy az esetleges eljárási hibák miatt eredménytelenné,[1] érvénytelenné[2] váló üzemi tanácsi választás esetén felelhetnek-e bármilyen módon (munkajogi vagy polgári jogi értelemben) a választási bizottság tagjai. Nagyobb méretű vállalatoknál az okoz (már-már rendszerszintű) fejtörést, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szűkszavú „eligazítása” hogyan is alkalmazható a magasabb szintű (például központi, vállalatcsoport szintű) üzemi tanácsok létrejöttéhez kapcsolódóan? A delegálásra vonatkozóan létezik-e bármilyen rendező elv, ha különböző szakszervezetek által jelölt küldöttek „csapnak össze”, avagy a „winner takes it all” a kizárólagos rendező elv? Az alábbiakban bemutatandó jogesetek a fenti tárgykörökhöz kapcsolódnak, így a kedves Olvasó (remélhetőleg) iránymutatást kaphat a fenti kérdések megválaszolásához.
- A választási bizottság tagjainak kártérítési felelőssége
- A jogellenesen létrehozott választási bizottság
- A választási bizottság perbeli legitimációja
- A központi üzemi tanácsba történő delegálás jogszerűsége