Az ismert bonmot szerint nehéz jósolni, különösen, ha az a jövőre vonatkozik. Komolyabbra fordítva, érdemes idézni napjaink „sztártörténészét”. „A történelem arra tanít, hogy az, ami látszólag a következő sarkon vár ránk, előre nem látott akadályok miatt talán sosem valósul meg, más, sosem gondolt forgatókönyvek pedig valóra válhatnak… Amikor a Szputnyik és az Apollo–11 gyújtotta lángra a világ képzeletét, a jóslatok arról szóltak, hogy a század végére emberek élnek majd a marsi és a plútói telepeken. A jóslatok közül csak néhány vált valóra. Ugyanakkor senki sem látta előre az internetet.”^[1] Manapság jól látható, hogy a világ gyorsabban változik, mint valaha, elképesztő mennyiségű adat, eszme, ígéret és fenyegetés áraszt el bennünket. (Miként a mondás tartja: már a jövő sem a régi!) Az ilyen, hol biztató, hol riasztó, de elég komoly bizonyossággal kifejtett vízióktól való elhatárolódás szándéka inspirált arra, hogy a jövő munkajogát egy sci-fi keretében kíséreljem meg felvázolni. Ez, a jogi irodalomban kétségkívül nem bevett „műfaj” elsősorban arra alkalmas, hogy jelezze: semmiben sem lehetünk biztosak a jövőt illetően. De talán (legalábbis reményem szerint) valamelyest képes arra is, hogy a jogi gondolkodásunkat megérintse, szolid nagyképűséggel szólva, akár befolyásolja. Képzeljük el tehát, hogy az alábbi szöveg 2032 tavaszán íródott…

1. Az új kódex megalkotásának alapvető indokai és általános rendelkezései
2. A munkaszerződés és a munkajogviszony fogalma, a munkaviszony létesítése
3. A munkaviszony alanyai, az állami irányítás alatt álló munkáltatóra vonatkozó sajátos szabályok
4. A munkaszerződés teljesítése: a munkavégzés, a munkahely, a munka- és pihenőidő és a munka díjazása
5. A munkajogi felelősség
6. A munkaviszony megszűnése, megszüntetése
7. Rövid összegzés