A mesterséges intelligencia alkalmazása a munkaviszonyban mára a munkáltatói döntéshozatal és a munkaszervezés meghatározó elemévé vált, amely új típusú jogi kihívásokat vet fel a foglalkoztatás teljes életciklusa során.
A tanulmány első részében az Európai Unió mesterséges intelligenciáról szóló rendeletének fogalmi és szabályozási keretéből kiindulva mutatom be azokat az MI-alapú technológiai megoldásokat, amelyek a munkaviszony létesítésében, fennállása alatt, valamint a munkáltatói döntések támogatásában alkalmazhatók. Ennek keretében áttekintem a toborzás, a kiválasztás, a szerződéskötés, a munkaszervezés, az ellenőrzés és a teljesítményértékelés során használt rendszerek működését, továbbá feltárom az alkalmazásukból fakadó legfontosabb gyakorlati tapasztalatokat és kockázatokat.
A tanulmány e technológiai megközelítésre építve teremti meg a második részben vizsgált munkajogi problémák és szabályozási kihívások elemzésének alapját.
- Bevezetés
- Alapvetés: a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet fogalmi és szabályozási kerete
2.1. Az MI-rendelet időbeli alkalmazásának anomáliái
2.2. Az MIrendelet fogalmi rendszere és kockázatközpontú megközelítése
2.3. A nagy kockázatú MI-rendszerek
2.3.1. Az Európai Unió termékbiztonsági jogszabályainak hatálya alá tartozó termékekben használt MI-rendszerek
2.3.2. Önálló – a rendelet III. mellékletében nevesített – MI-rendszerek - 3.A mesterséges intelligencia alkalmazása a munkaviszony egyes szakaszaiban
3.1. A munkaviszony létesítésével összefüggő folyamatokban használt MI-rendszerek
3.1.1. Automatizált jelöltkeresés és célzott álláshirdetések (toborzás)
3.1.2. Jelentkezők előszűrése és rangsorolása (kiválasztás)
3.1.3. Ajánlattétel és szerződéskötés
3.2. A munkaviszony fennállása során alkalmazott MI-rendszerek
3.2.1. Irányítás (munkaszervezés)
3.2.2. Ellenőrzés
3.2.3. Teljesítményértékelés és annak következményei - Részösszegzés, záró gondolatok