A kutatás a mesterséges intelligencia (MI) és az algoritmikus menedzsment térnyerése által indukált munkajogi paradigmaváltást vizsgálja. A tanulmány dogmatikai és szabályozástani vetületben elemzi a tradicionális munkajogi alapfogalmak – kiemelten a munkaidő és a munkabér – fenntarthatóságát az európai uniós és a hazai jogrendszerben. A szerző kritikai összevetést végez a klasszikus munkavállalói védelmi funkciók és az új, kockázatalapú uniós MI-szabályozás keretrendszere között, különös tekintettel a foglalkoztatási kontextusban alkalmazott rendszerek jogi minősítésére és a munkáltatói kötelezettségekre. A strukturális elemzés feltárja a technológia által generált szocioökonómiai feszültségeket, az átalakuló bér- és munkaidő-struktúrák kockázatait, valamint a kollektív autonómia és a szociális párbeszéd felértékelődését.
- A folyamatosan változó európai munkaerőpiac
- Főbb fogalommeghatározások és szabályozási keretek
2.1. Munkaidő
2.1.1. A munkaidő fogalmi meghatározása
2.1.2. A munkaidő szabályozása: irányelvek rögös útján
2.1.3. A végső irányelv a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól
2.1.4. A munkaidő keretei Magyarországon
2.2. Munkabér
2.2.1. A munkabér fogalmi meghatározása
2.2.2. A munkabér szabályozásának alapszerződési gyökerei
2.2.3. Munkabér az irányelvekben
2.2.4. Munkabér magyarul
2.3. Mesterséges intelligencia
2.3.1. Mi az intelligencia?
2.3.2. Tegyük mesterségessé! - Mesterséges hatások a munkaerőpiacon
3.1. Mit gondol erről az EU?
3.2. Mélymerülés az MI-szabályozásba - Foglalkoztatás az MI-rendeletben
- A technopesszimizmus leküzdése
- Többet ésszel, mint erővel?
- Záró gondolatok – mit vihetünk haza, ha nem magasabb béreket?