2026. április 5-én elhunyt Reinhard Richardi, az Universität Regensburg professzor emeritusza. Abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy 1989 májusától mintegy másfél éven keresztül ösztöndíjasként az általa vezetett tanszéken dolgozhattam. A dátum is fontos, hiszen ekkor zajlott le Magyarországon a politikai és gazdasági rendszerváltás, és mindazt, amit addig kizárólag könyvekből, tanulmányokból ismerhettem, közvetlenül a német munkajogi dogmatika egyik legkiválóbb képviselőjétől tanulhattam. A Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent megemlékezés kiemeli a professzor úr dogmatikai szigorúságát és szellemi tisztánlátását, amellyel utat mutatott tanítványainak a jogtudomány felé vezető úton. Személyisége, intellektuális kisugárzása többek kutatói munkásságának fejlődését meghatározta, így az enyémet is. Későbbi írásait olvasva vált számomra világossá a kutatás hosszú folyamatában egy tiszta elvi kiindulópont, elvrendszer kialakításának jelentősége, amely menedéket jelent és támaszt nyújt a változó gazdasági, ideológiai környezet hatására időtől időre megjelenő divatirányzatokkal szemben.

Reinhard Richardi rendkívül gazdag életpályát tudhatott magáénak. Egyetemi tanulmányait a berlini (Freie Universität Berlin) és a Müncheni Egyetemen végezte. Doktori fokozatát Alfred Hueck irányítása alatt szerezte. Ezt követően 1960-tól 1968-ig tudományos asszisztensként dolgozott a Müncheni Egyetem Munka- és Gazdasági Jogi Tanszékén Rolf Dietz mellett. 1967-ben habilitált. Munkája mind a mai napig meghatározó a német munkajog, valamint a témával foglalkozó külföldi munkajogászok számára: „Kollektivgewalt und Individualwille bei der Gestaltung des Arbeitsverhältnisses”. 1967-ben és 1968-ban Richardi professzor a Müncheni Egyetem mellett helyettesítő professzorként a Freiburg im Breisgau-i Egyetemen és a Freie Universität Berlin intézményében is dolgozott. 1968. június 27-én kinevezték a Regensburgi Egyetem Munka- és Szociális Jog, Polgári Jog és Kereskedelmi Jog tanszékének vezetőjévé, és ezt a tisztséget 2005-ig töltötte be. Megjegyzendő, hogy ez idő alatt több egyetemről kapott felkérést tanszékvezetői feladatok ellátására, azonban hű maradt a Regensburgi Egyetemhez. 1981–95 között Richardi a Nemzetközi Munka- és Társadalombiztosítási Jogi Társaság német szekciójának elnöke volt, 1987–2005 között pedig a Regensburgi Jogi Tanulmányi Társaság elnöke. 1993-tól kezdve emellett a Regensburgi Egyetem Orvostudományi Kara Etikai Bizottságának is tagja volt.

Különböző egyetemi tisztségei mellett 1969 óta a Német Munkaügyi Bírói Szövetség alelnöke tisztségét is betöltötte. Reinhard Richardi katolikusként szoros kapcsolatban állt professzortársával, Joseph Ratzingerrel, a későbbi XVI. Benedek pápával. 1988 és 2005 között a Német Püspöki Konferencia Központi Szakértői Hivatalának elnöke, majd annak jogutódszervezete, az Egyházi Munkaügyi Bíróság elnöke volt.

Reinhard Richardi munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el. 1964-ben elnyerte a Hans-Constantin-Paulssen díjat, 1990-ben pedig a Bajor Szabadállam állami érdemérmét a társadalmi szolgálatáért. 1996-ban II. János Pál pápa a pápai Szent Gergely Rend kitüntetést adományozta részére. 2001-ben a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének Érdemkeresztjével tüntették ki.

Reinhard Richardi a második világháborút követő nagy jogászgeneráció egyik meghatározó örököse volt, tudományos, oktatói és tudományszervezői munkássága, valamint társadalmi áldozatvállalása több mint hat évtizedet ölel fel. Élete, személyisége példaként szolgál.