Munkajog
Főoldal > Értekezések > Rugalmasabb biztonság. A munkaerő-kölcsönzés hazai szabályai – elsődleges figyelemmel az Európai Unió meghatározó jogközelítési normáira

Rugalmasabb biztonság. A munkaerő-kölcsönzés hazai szabályai – elsődleges figyelemmel az Európai Unió meghatározó jogközelítési normáira

Az atipikus ritkán előfordulót, nem jellemzőt, a közfelfogásban hagyományosnak minősülőtől eltérőt jelent. Bár a digitális ipari forradalom átélőiként egyre „tarkább” foglalkoztatási formákat fedezhetünk fel – nem említve a foglalkoztatási következményeivel szembesítő automatizációt –, a jogalkotás a munkajog keretei között változatlanul a határozatlan idejű, teljes munkaidőre létrejött munkaviszonyt tekinti tipikusnak. Ha például az Európai Unió (a továbbiakban: EU) jogalkotását tekintjük, a közösségi szabályozás – egyrészt az uniós szinten működő szociális partnerek törekvéseit akceptálva – irányelvben hirdette ki két atipikus munkaviszony tárgyában kötött keretmegállapodásukat. A részmunkaidő[1] esetében különösen gátat szabva az időarányosság elve alaptalan kiterjesztésének, a határozott idejű munkaszerződések tekintetében[2] a meghosszabbítások korlátozásával kívánja elejét venni, hogy e szerződés felválthassa a határozatlan idejű munkaviszonyt. Ugyanezen megfontolás fedezhető fel a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban, például a kölcsönzés ideiglenességének irányelvi kimondásával.[3] A kölcsönzött munkavállaló igénybevétele ne lehessen egyenértékű alternatívája a határozatlan idejű munkaviszonynak, ha a munkáltató valamely tevékenységéhez éppen hogy nem átmeneti munkaerőigény kapcsolódik; hogy az atipikus csupán egy feltételezett hatékonyság okán ne léphessen a tipikus helyébe. Ahogyan az írásom fókuszában álló munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatban „legkisebb uniós közös többszörösként” megfogalmazásra került: általános érdeket szolgálnak azok a tilalmak, illetőleg korlátozások, melyek a munkaerőpiac megfelelő működésére és a visszaélések megelőzésére szolgálnak.[4]

A következő oldalakon megkísérlem megítélni – kiemelten kezelve az uniós jogközelítési kritériumokat –, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó egyes szabályai megfelelnek-e az indokolt rugalmasság követelményének, valamint azok mely esetekben tekinthetők aggályosnak.

  1. Jogfejlődés és jogalkotási modernizáció – a kölcsönzés európai szabályozásának fél évszázadáról dióhéjban
    1.1. Európa országai – két csoport, két egymást váltó szabályozási szemlélet
    1.2. A holland példa – jogalkotási reakció a rugalmasság iránti igényre
    1.3. Kis magyar munkajogtörténet
  2. Indokolt-e a rugalmasság? – Az Mt. egyes kölcsönzésre vonatkozó szabályainak megítélése
    2.1. A kikölcsönzés ideiglenessége – öt évre átszámítva
    2.2. A kölcsönzés munkaerőpiaci szerepe – a korlátozások és a tilalmak felülvizsgálata
    2.3. Az egyenlő bánásmód alapelve – három kivétel kérdőjelei
    2.4. A kölcsönzöttek leépítése – a csoportos létszámcsökkentés kizárása az Mt. hatálya alatt
    2.5. „Magunkban” maradva – különös szabályok és az atipikus indokoltság hiánya
A további tartalom megtekintéséhez előfizetési jogosultság szükséges.
Kérjük,
Még nem előfizetőnk? Fizessen elő folyóiratunkra!