Az utóbbi tizenöt évben az államok versenyhatóságai új kihívásokkal szembesültek a munkáltatók által kötött, átcsábítási tilalomra és bérrögzítésre irányuló megállapodások formájában. Tanulmányom első részében ismertettem a munkagazdaságtan alapfogalmait, valamint a no-poaching megállapodások amerikai egyesült államokbeli szabályozását és gyakorlatát. Jelen második rész fókuszában Magyarország és az Európai Unió áll. Elsőként bemutatom a hazai szabályozási környezetet, ezt követően pedig egy versenyhatósági ügyet, melyben a Gazdasági Versenyhivatal a munkaerő-kölcsönzők és -közvetítők piacán tárt fel no-poaching megállapodásokat. Végül tanulmányom kitér az uniós szintű ügyek hiányára, ennek lehetséges okaira.

1. Magyarország és az Európai Unió
   1.1. Jogszabályi környezet
   1.1.1. Az Alaptörvény szabályai
   1.1.2. A munkajog szabályai
   1.1.3. A Polgári Törvénykönyv szabályai
   1.1.4. A versenyjogi szabályozás
   1.2. Hatósági gyakorlat: a GVH állásfoglalásai és a GVH Vj/61/2017. számú határozat elemzése
   1.2.1. Az ügy lefolyása
   1.2.2. Az ügy tényállása, a Versenytanács megállapításai
   1.3. A munkaerőpiaci versenykorlátozás hatásai a munkavállalók jogaira és a munkáltató-munkavállaló viszony jellegére
   1.4. Kitekintés az Európai Unióra
2. Konklúzió