1986 júniusában egy közös szovjet–amerikai televíziós műsorban Ljudmilla Nyikolajevna Ivanova, a Leningrád szálló recepciósa és a Szovjet Antifasiszta Nők Bizottságának tagja kijelentette, hogy „a Szovjetunióban nincs szex. Mi elítéljük az ilyesmit. Nálunk csak szerelem van.” Az utolsó mondat ugyan más megvilágításba helyezi Ljudmilla Nyikolajevna mondandóját, mégis, a korabeli nyugati sajtó ezen utolsó mondat nélkül vette át a nyilatkozatot, és ebből vált szállóigévé, hogy a „Szovjetunióban nincs szex”.
Önkéntelenül ez a szállóige jutott eszembe a munka törvénykönyvéról szóló 2012. évi I. törvényt (a továbbiakban: Mt.) módosító, az egyes foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2022. évi LXXIV. törvény miniszteri indokolásának sorait olvasva, mely szerint „[a] kötetlen munkarend nem tartozik az irányelv hatálya alá. A magyar munkajog rendszerében minden más foglalkoztatási forma kiszámítható munkarendben történik az irányelv fogalomrendszere szerint.” Azaz a jogalkotó szerint a magyar jogban nem létezik az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló 2019/1152 irányelv[1] fogalmai szerinti „teljes mértékben vagy többnyire nem kiszámítható munkarend”.
Jelen írásomban azt kívánom bemutatni, hogy a jogalkotó ezen feltételezése téves, ebből következően az irányelv átvétele nem megfelelően történt meg, a magyar jogalkotó számos jelentős, az irányelvben biztosított jogot nem biztosít a magyar munkavállalók számára.
- Az irányelv preambulumrendelkezései
- Az irányelv törzsszövege
- A magyar jogalkotó esete Ljudmilla Nyikolajevnával
- Záró megjegyzések