A koronavírushelyzet számos rendhagyó körülményt szült a tudományos világban is. Ennek egyik esete az online formában megtartott PhD-műhelyviták és nyilvános védések. Ilyen körülmények között került sor dr. Rácz Ildikó műhelyvitájára Prof. Dr. Kun Attila (tanszékvezető egyetemi tanár, KRE-ÁJK) témavezetésével, ahol a résztvevők száma harminchárom fő volt. A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskolájának doktori hallgatója „A digitalizáció

2020. június 10-én került sor dr. Szabó Imre Szilárd (a Pécsi Tudományegyetem doktorjelöltje és a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója) doktori műhelyvitájára, a koronavírus-helyzetre tekintettel rendhagyó módon, online formában. Az értekezés a kollektív munkajog világából a szakszervezetek jogállásával és szabályozásával kapcsolatos kérdéseket járja körül. A jelölt munkáját témavezetője, dr. Berke Gyula, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi docense segítette. A műhelyvita

2020-ban jelent meg a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó gondozásában a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) részletes, teljességre törekvő magyarázata (kommentárja), amelynek szerzője Kozma Anna, Lőrincz György és Pál Lajos, a mű szerkesztő-lektora pedig Petrovics Zoltán. Valamennyi szerző neve ismerősen csenghet a munkajogi kommentárirodalom ismerőinek,[1] ami nem véletlen, hiszen a szerzők e jogterület elismert szakértői, gyakorlati művelői és jogirodalmi szerzői.

Igencsak bátor és ambiciózus vállalkozásba fogott a Gyulavári Tamás és Emanuele Menegatti szerkesztőpáros, amikor is elhatároztak, hogy a munkajog forrásai tárgykörben készítenek nemzetközi összehasonlító igényű, monografikus tanulmánykötetet. Bátor ez a projekt annyiban, hogy amíg a nemzetközi munkajogi szakkönyvpiacot napjainkban leginkább olyan – már-már divatjellegű – újszerű témák uralják, mint például a digitalizáció, „gig-ecomony”, platformgazdaság munkajogi összefüggései, vagy éppen az emberi jogok/alapjogok munkajogi dilemmái, addig a „munkajog forrásai” téma mindezekhez képest, első ránézésre némileg igen tradicionálisnak és talán kissé dogmatikusnak hathat.

Jelen recenzió célja A munkaügyi kapcsolatok joga Magyarországon című, nemrég megjelent könyv bemutatása, mely a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar oktatóinak közös munkája. A mű a munkaügyi kapcsolatok szabályozásának és az erre vonatkozó joggyakorlatnak a rövid, ám mégis alapos áttekintését teszi lehetővé nemcsak a diákok, hanem a jogalkalmazók számára is. A kötetben hét fejezet található, melynek alpontjai jelentősen megkönnyítik az eligazodást az egyes fő témakörökön belül. A recenzióban ezeknek az egységeknek a tartalmi elemzését végzem el.

Mi a munkajog célja? Vajon a munkajog feladata továbbra is a munkahelyek biztonságának megteremtése, vagy a 21. század munkajogi szabályai a jövedelem stabilitását és a munkavállaló jogos igényeinek és foglalkoztathatóságának fenntarthatóságát szolgálják? A munkajogi környezet kialakítása kapcsán kivel szemben áll fenn az állam felelőssége, ha ilyen felelősség megfogalmazható egyáltalán? E három, gondolatébresztő, s talán minden eddiginél aktuálisabb kérdés felvetésével indítja A jogalkotás a munkaviszonyok szolgálatában című monográfiáját a szerző, aki a munkajog területén gyakorló ügyvéd, emellett a győri Széchenyi István Egyetem egyetemi docense, egyúttal pedig a Széchenyi István Egyetem Kereskedelmi, Agrár- és Munkajogi Tanszékének vezetője.

A Magyar Munkajogi Társaság Munkajogi Vitaklub néven évekkel ezelőtt útjára indított egy kezdeményezést, melynek lényege, hogy egy-egy szűkebb munkajogi kérdés esetében a fennálló ellentétes vélemények ütköztetésre és megvitatásra kerüljenek. A 2020. február 5-ei program a két évvel ezelőtti üléshez hasonló alapokon került megrendezésre. A korábbi esemény apropóját a vezető tisztségviselők kártérítési felelősségével kapcsolatos problémakör adta, míg az idei rendezvény témája