A munkarend a munkaidő megszervezésének egyik alapvető jogintézménye. Ennek ellenére a gyakorlatban, sőt a jogirodalomban is – legalábbis a szerző véleménye szerint – sokszor találkozhatunk félreértésekkel, téves álláspontokkal. Sokszor azonosítják a munkáltató működési rendjével, a munkaidő-beosztással. A cikkben a szerző arra tesz kísérletet, hogy összefoglalja és elemezze a munkarenddel kapcsolatos jogdogmatikai kérdéseket, egyúttal jelezve azt is, hogy ezt egy átfogóbb,

Az Európai Unió alapértékeként meghatározott személyek szabad mozgása jogot biztosít az uniós polgároknak, hogy részt vegyenek az európai uniós szintű betegmozgásokban a biztosításuk helye szerinti tagállam megtérítése mellett. Ez a magyar társadalombiztosításban biztosított személyekre is vonatkozik. A témakört két szempont alapján lehet vizsgálni. Egyrészt a tekintetben, hogy milyen alapelvek és uniós jogszabályok rendelkeznek az Európai Unióban az uniós polgárok mint

Cikkemben a whistleblowing a kérdéskörével foglalkozom, és arra a kérdésre keresem a választ, hogy Magyarországon milyen gyakorlati lehetőség van arra, hogy egy visszaélést bejelentő személy anonim módon tegyen bejelentést úgy, hogy annak eredményeként a szabálytalanságok feltárása és megszüntetése megvalósuljon. Ez a kérdés jelentősen befolyásolja a visszaélés-bejelentő rendszer – mint a visszaélések feltárására alkalmazható egyik igen gazdaságos módszer – a hatékonyságát.

Az Európai Unió alapértékeként meghatározott személyek szabad mozgása jogot biztosít az uniós polgároknak, hogy részt vegyenek az európai uniós szintű betegmozgásokban a biztosításuk helye szerinti tagállam megtérítése mellett. Ez a magyar társadalombiztosításban biztosított személyekre is vonatkozik. A témakört két szempont alapján lehet vizsgálni. Egyrészt a tekintetben, hogy milyen alapelvek és uniós jogszabályok rendelkeznek az Európai Unióban az uniós polgárok mint

A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tör­vény (a továbbiakban: Kjt.) életben van, eltérő módon visszatérő beavatkozások folytán azonban hatálya egyre zsugorodik. Miután még hatályos, így a miérteket és a következményeket élve boncolásként vizsgálhatom. Pályám közigazgatásban töltött éveiben a Kjt. visszatérő feladatot jelentett – a megalkotásában való részvételtől a sokadik módosítás előkészítéséig. És prioritást is jelentett, úgy véltem, a jó

A 2018. január 1. napjától hatályos a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) jelentősen átformálta a munkaügyi perekre vonatkozó illetékességi szabályokat: a korábbi szabályozás alapján a munkáltató székhelye vagy a munkavégzéssel érintett telephelye szerint kizárólagosan illetékes bíróság helyett a munkaügyi perekben az általánosan illetékes vagy a felperes munkavállaló választása alapján vagylagosan illetékes bíróság jár el. Felmerül

Tény, hogy egy bő fél évszázada a magyar munkajogban tudományosan feldolgozatlan egy meghatározó jogintézmény, a munkavállaló vétkes kötelezettségszegése miatti hátrányos jogkövetkezmények, a fegyelmi felelősség témája. 1964-ben született korábban e tárgykörben tudományos tanulmány, melynek szerzője Kertész István volt, a munka „A fegyelmi felelősség alapkérdései a munkajogban”[1] címet viseli. Kijelenthető: ritkábban vizsgált és elemzett tárgykörről van szó, amelynek ugyanakkor a jelentősége a

Az automatizáció és robotizáció, valamint az egyre inkább szolgáltatószektor-túlsúlyú társadalomszervezés miatt egyre kevesebb az olyan munkakör, melyben jól használhatók maradnak a munkaidőt mint szabott időtartamot meghatározó szabályok. A munkaidő meghatározásának jogszabályi szintű változtatása, valamint a munkaidő-elszámolás helyi szintű újragondolása egyaránt szükséges ahhoz, hogy digitális munkaidő-kontrolling rendszerek[1] bevezetése valóban sikeres és hosszú távon eredményes lehessen. A munkahelyek „atipizálódnak”, a fő szabályok