A munkajogi szerződési szabadság kérdése mind a munkaerőpiaci szereplők, mind a jogalkotás aspektusából állandóan napirenden van. A rugalmasságon és a biztonságon, valamint az erőkiegyenlítésen túl a modern munkajognak további céljai is vannak. E célok eléréséhez a munkajogi szabályozás számos eszközzel bír, különös tekintettel a kollektív szerződésre, melynek funkciói széles körűek: egyrészt a munkáltató és a munkavállaló igényeinek megfelelő, rugalmas szabályozási lehetőséget biztosít, másrészt HR-szempontból sem elhanyagolható lehetőségeket rejt magában. Hazánkban mindennek ellenére a kollektív szerződéses lefedettség alacsony, melynek okai javarészt a jogszabályi környezetben keresendők, de nem kizárólagosan. A munkavállalók munkaviszonnyal szemben támasztott igényei, valamint a szakszervezetek is jelentős szerepet játszanak a kollektív szerződés jelentőségének csökkenése tekintetében. Jelen tanulmány azon lehetséges okok feltárásával foglalkozik, hogy a felek miért nem aknázzák ki hazánkban a kollektív szerződésekre vonatkozó, széles körű szerződési szabadság adta lehetőségeket.

A tanulmány a más részére történő munkavégzésre irányuló jogviszonyok jogági hovatartozását vizsgálja történeti aspektusból és komparatív szemléletben.

A munkajog kétségkívül a magánjog része: szükségszerűen azonban tartalmaz olyan elemeket is, amelyek alapvetően idegenek a magánjog rendszerétől. A különbségek viszont épp azt a célt szolgálják, hogy a munkaviszonyban is érvényesülhessenek a szerződési jog klasszikus alapelvei és jog­intézményei, mint a magánautonómia vagy a mellérendeltség elve. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a polgári jogi szabályok korlátlanul érvényesülnek a munkajogban. Adódik a kérdés: melyek azok a szabályok, amelyek a munkajogban és a polgári jogban egyaránt alkalmazandók, melyek az eltérő rendelkezések és az esetleges eltérések indokai.

Jelen tanulmány a munkáltató foglalkoztatási kötelezettsége különböző aspektusainak bemutatására, tartalmát jelentő egyes kötelezettségek – a szerző fő kutatási témája, az élethosszig tartó tanulás munkajogi vonatkozásai miatt különösen az ismeretek, képzések biztosítása – terjedelmének vizsgálatára vállalkozik, valamint az ún. általános foglalkoztatási kötelezettség értelmezése kapcsán felmerülő problémák feltárására törekszik. Célja, hogy annak tartalmát, kereteit, határait történeti, jogirodalmi szempontból és a Kúria jogértelmezése, valamint az Alkotmánybíróság 1/2025. (II. 27.) AB határozatának tükrében elemezze.

Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő, az elévülés szabályozása szorosan kötődik a bizonyíthatóság kérdéséhez és nehézségeihez, továbbá a szakértői bizonyítás többféle koncepcióihoz különösen azért, mert a foglalkozási megbetegedések kialakulása alapvetően hosszabb időszak, általában több hónap, illetve év eredménye. Éppen ezért rendkívül fontos a kárigény érvényesíthetősége szempontjából az esedékesség kezdő időpontjának meghatározása, a megbetegedés foglalkozási eredetéről való teljes körű tudomásszerzés idejének megállapítása,

Kártyás Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának (a továbbiakban: PPKE JÁK) egyetemi tanára Halmos Szilviával, a Fővárosi Törvényszék munkaügyi bírójával közösen elindított egy országos kiterjedésű jogszociológiai kutatást annak megvizsgálásának céljából, hogy melyek a munkajogi szabályozásnak azok a jogterületei, szellemesen általuk megfogalmazva „szent tehenei”, amelyek a keynes-i szociális piacgazdasági modellről a Friedrich Hayek és a Milton Friedman által képviselt globalizált neoliberális gazdaságpolitikára történt áttérést követően feleslegessé és korszerűtlenné váltak, és ezért indokolt lenne kiiktatni azokat a magyar munkajogi szabályozás rendszeréből.

A klasszikus munkaviszony mellett egyre nagyobb teret nyernek az új, modern foglalkoztatási formák, különösen a platformalapú munkavégzés. Ezek az új típusok eltérő intenzitással ugyan, de közös jellemzőjükben kérdőjelezik meg a munkajog hagyományos dogmatikáját.

A platformszerződés a digitalizált munka egyik központi eleme, így számos jogi kihívást tartogat, különösen az ezen alapuló jogviszony minősítése szempontjából. A tanulmányban a platformmunka két formáját, a „work on demand via apps” és a „crowdwork” kategóriáit elemezzük, rendhagyó módon külön vizsgálva azokat, kitérve a kapcsolódó problémás és változatos bírói gyakorlatra. Végezetül elemzésre kerül az új platformirányelv, amely nem biztos, hogy a tényleges megoldás kulcsát rejti a platformmunkások munkavégzéséhez kapcsolódó megfelelő jogi minősítési rendszer felállításának problematikáját illetően.

Vannak-e Szent Tehenei a munkajognak? Azaz vannak-e olyan szabályok, amelyeket a gyakorlatban rendszeresen, fenntartások nélkül és hosszabb ideje alkalmazunk, akkor is, ha már nem töltik be a rendeltetésüket? Az alábbi tanulmány ezeket a kérdéseket vizsgálja. Célja, hogy a szélesebb szakmai közvélemény bevonásával azonosítsunk ilyen szabályokat, illetve a bírói gyakorlatban érvényesülő jogtételeket.

„Világos, valós, okszerű”. Ha létezik olyan fogalomtriász, amelyre minden, munkajogot valaha tanult joghallgató és valamikori joghallgató emlékszik, akkor azok a munkáltatói felmondás előbb említett minőségi követelményei. Ezek a magyar munkajogi gondolkodásban csaknem fél évszázada gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen mérceként szolgálnak a felmondásvédelem alaptételeiként, túlélve politikai és gazdasági rendszereket, munkajogi kódexeket. Így feltétlenül érdemes megvizsgálni, nem tarthatnak-e igényt a munkajog „Szent Tehene” titulusra.