Az Európai Unió szociálpolitikai jogalkotása egyik legújabb mérföldkövének számító irányelv közelmúltbeli implementálása nyomán jelen tanulmányban arra vállalkozom, hogy a munka és magánélet megfelelő kapcsolatának igényére egy másik szemszögből is rámutassak. A munkaegészségügyben – többek között a megváltozott munkajogi sztenderdeknek is köszönhetően – napjaink egyik leggyakoribb problémája a munkavállalók foglalkoztatással összefüggő mentális megbetegedése. Ennek folytán a pszichés kimerültség sok esetben a munkaerőpiaci fluktuáció egyik fő okának is tekinthető. Tanulmányom első alcímeiben jogtudományi fókusszal, de a pszichológia tudománya által kidolgozott tételek mentén a munkavállalók kiégéséhez vezető munkaerőterhelés problematikájának részletesebb, példákon keresztül történő ismertetését végeztem el. Ezt követően arra igyekeztem rámutatni, hogy preventív szemléletű jogalkalmazás útján hogyan lehet a jelenleg hatályos munkajogi szabályok keretei között csökkenteni a burnout szindróma kialakulásának esélyét. A tanulmány záró alcímében az Európai Parlament és a Tanács a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló 2019/1158 irányelvének[1] szempontrendszerét alapul véve, de lege ferenda megoldásként, egy speciális jogintézmény kezdetleges keretszabályainak körvonalazására vállalkoztam.
- A munka és a magánélet kapcsolatának összefüggése a munkavállaló szociális védelme szempontjából
- A munkahelyi kiégés
- A munkaerő terheléséről
- Preventív jogalkalmazás mint a burnout szindróma kezelésének leghatásosabb módszere
- Rekreációs távollét mint egy lehetséges megoldás a mentális leépülés megelőzése érdekében
- Összegző gondolatok
1. A munka és a magánélet kapcsolatának összefüggése a munkavállaló szociális védelme szempontjából
A címben szereplő szófordulat kapcsán az Európai Unió egyik legjelentősebb közelmúltbeli irányelvére asszociálhatunk, amelynek célkitűzése a munkavállalók egy csoportját érintő egy, a munkavégzéssel és magánélettel kapcsolatos speciális élethelyzet generálta szakadéknak a jog eszközrendszerével történő áthidalása. A 2019/1158 irányelv preambulumában fejti ki részletesen, hogy a jogalkotói alapgondolat a jogforrás megalkotása során abból indult ki, hogy a gyermekkel rendelkező foglalkoztatotti réteg – különösen az apák – munkavégzési kötelezettségéből adódóan kevésbé vesznek részt a családi élet mindennapjaiban.[2] A contrario a női munkavállalói réteggel szemben pedig – a családdal kapcsolatos távollétek igénybevétele miatt – jelentősebb a diszkriminatív bánásmód, ami sok esetben az adott dolgozó munkahelyének elvesztéséhez is vezethet.