A döntés: UQ kontra Marclean Technologies (C-300/19. sz. ügyben 2020. november 11-én hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága.^[1]

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) munkajogi tárgyú ítélkezési gyakorlatában nem ritka jelenség és nem is új keletű probléma a csoportos létszámcsökkentés esetén alkalmazandó szabályok értelmezése, illetve ezek gyakorlati érvényesülésének garantálása.^[2] Ezek a szabályok hosszabb ideje ismertek az uniós jogban, a Tanács 98/59/EK irányelve (1998. július 20.) a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (a továbbiakban: irányelv) ugyanis koherens és a tagállamok számára kötelezően alkalmazandó fogalmi rendszert használ, aminek következtében a csoportos létszámcsökkentés kérdéskörében kiterjedt jogharmonizációról beszélhetünk. Ugyanakkor éppen a csoportos létszámcsökkentés fogalma körében biztosít az irányelv bizonyos eltérési lehetőségeket a tagállami jogalkotók számára; pontosabban a csoportos létszámcsökkentés törvényi fogalmának meghatározására kínál több lehetőséget az irányelv
1. cikk (1) bekezdése. Bár az alább elemzendő eset spanyol jogi kiindulású, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 71. § (1) bekezdése is jó példa lehet a tagállami fogalomválasztásra, hiszen a magyar munkajog az első lehetőséget választotta. Ugyanakkor e fogalommeghatározások egyaránt a létszámcsökkentéssel érintett személyek számára és arra a periódusra koncentrálnak, amelyen belül az adott számú munkavállaló munkajogviszonya megszűnik. Ennek megfelelően – és tekintettel arra, hogy a csoportos létszámcsökkentés munkavállalói garanciáinak alkalmazása alapvető jelentőségű a több munkavállalót érintő munkáltató általi munkaviszony-megszüntetés során – az EUB-nak több alkalommal kellett már értelmeznie az irányelv 1. cikkét, illetve más rendelkezéseit is,^[3] hiszen az említett, expanzív jogharmonizáció ellenére a tagállami megoldások jelentős eltéréseket mutatnak. Ráadásul az irányelvi fogalomnak éppen olyan kulcselemei vitatottak döntően, amelyek a nemzeti munkajogi rendszereken belül is vitákhoz vezethetnek. Így a munkavállaló fogalma, a munkaviszony megszüntetésének módja, az érintett munkavállalói létszám meghatározása vagy éppen az a referencia-időszak, amelyben az előbbi létszám számítandó, a mai napig európai bírósági jogértelmezés tárgya. A következőkben utóbbi kérdés, azaz a csoportos megszüntetések kapcsán irányadó periódus számítási módját illetően tekintjük át az EUB egy e tárgykörben meghozott újabb ítéletét, majd ezt követően megvizsgáljuk a döntés hazai jogra gyakorolt hatását.

1. A döntés alapjául szolgáló tényállás
2. A tagállami bíróság döntése
3. Az EUB ítélete
4. Az EUB ítéletének jelentősége
   4.1. Az ítélet jelentősége a csoportos létszámcsökkentés joggyakorlatát illetően
   4.2. Az ítélet szerepe az EUB ítélkezési gyakorlatában
   4.3. Ami az ítéletből kimaradt
   4.4. További dilemma: az Európai Unió Alapjogi Chartájának relevanciája
5. Következtetések a magyar munkajogra nézve