Tanulmányom első részében bemutattam, hogy a humán közszolgáltatások talán két legfontosabb területén az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (a továbbiakban: Eszjtv.), valamint a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény (a továbbiakban: Púétv.) által megvalósított kodifikációk miként illeszkednek a hazai közszolgálat – részben nemzetközi forrású[1] – tendenciáiba. Ezzel kapcsolatban mindenekelőtt egyrészt a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) hatályának zsugorodására, másrészt arra a trendre utaltam, melyben a közszolgálati jogviszony egyes elemei – például az illetmény-előmeneteli rendszer – privát szférához való közelítésével egyidejűleg a munkaadó alkalmazottja feletti autoritásának kiterjesztése, felerősödése figyelhető meg. Az utóbb említett tendencia a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvénynek (a továbbiakban: Kit.) tulajdonított paradigmaváltás[2] egyik fontos folyományaként is értelmezhető. A tanulmány első részében az illetmény-előmeneteli rendszer tárgyalásával kezdtem meg annak bemutatását, hogy az egészségügy és a közoktatás új státuszai egyes jogintézmények tekintetében miként illeszkednek a tárgyalt tendenciákhoz. Írásom jelen – második – részében az összeférhetetlenségi szabályokkal, majd két lényeges kollektív munkajogi jogintézménnyel folytatom ezirányú meglátásaim kifejtését. Mivel a kodifikációk egyik egyértelmű törekvéseként figyelhető meg a munkaerőhiány kezelése – erről az első részben is említést tettem –, külön cím alatt mutatom be azon további eszközöket, amelyek véleményem szerint célzottan a szűkös humánerőforrásból származó problémákat hivatottak orvosolni.
- A civil közszolgálat új paradigmájának térhódítása egyes jogintézmények tükrében
1.1. Összeférhetetlenségi szabályok – eltérő szigor a két ágazatban
1.2. Munkaügyi kapcsolatok – ellentmondás az individuális és kollektív jogintézmények között
1.2.1. A kollektív alkuhoz való jog helyzete a két jogviszonyban
1.2.2. Sztrájkjog – egy államigazgatásból ismert megoldás megjelenése az egészségügyben,
eltérő aggályok a közoktatásban - Fókuszban a munkaerőhiány – a kodifikációk egyes további kísérletei a deficit okozta problémák kezelésére
2.1. A kinevezéstől/munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás – átirányítás, kiküldetés, kirendelés
2.2. Többlettanítás – (nevében) új jogintézmény a közoktatásban
2.3. Egyéb szabályok a létszámhiány elfedésére – munkakörhöz szükséges képesítési
követelmények a közoktatásban - Összegzés