1. A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként járó kártérítés összegének számításánál figyelembe kell venni, ha a munkáltató sikeresen bizonyítja azt, hogy a károsult munkavállaló a munkaviszonya jogellenes megszüntetését követően nem tett eleget az adott helyzetben elvárható kárenyhítési kötelezettségének.

A felperes 2016. január 11-től állt munkaviszonyban az alperesnél forgácsoló gépkezelő munkakörben. Az alperes 2017. április 3-án harminc nap felmondási idővel, 2017. május 3-ával megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felperes 2017. május 4-től negyvennyolc napon keresztül álláskeresési járadékban részesült, és 2017. szeptember 12-ig regisztrált álláskereső volt. Ezt követően a Kormányhivatal Járási Hivatala törölte a rendszeréből, mivel jelentkezési kötelezettségének nem tett eleget. 2019. március 14-én a felperes ismét álláskeresőként regisztrált. Az álláskeresés kapcsán személyesen jelentkezett gépkezelő munkakörbe, illetve munkaerő-közvetítő útján összeszerelő operátor munkakörbe. Mindkét helyen egy tesztíráson vett részt, és mivel a szóbeli elbeszélgetésen kiderült, hogy három műszakban és időnként hétvégén, illetve négy műszakban kellett volna dolgoznia, az álláslehetőségeket nem fogadta el. Ezen túl egy volt kollégájától – aki az A. Kft.-nél csoportvezetőként helyezkedett el – információt kapott arról, hogy lehetőség van a cégnél egy műszakos munkarendben, 6.00–16.00 óráig tartó munkavégzésre. A felajánlott állást szintén nem fogadta el, mivel a 6.00 órás munkakezdés miatt a gyermekét nem tudta volna bölcsődébe vinni. A felperes 2017. június 28. és 30. között három napon, továbbá 2017. július 3. és 4. napja között két napon egyszerűsített foglalkoztatás keretében végzett munkát a G. Kft.-nél, ahol összesen 24 920 forint jövedelmet szerzett.