1. A munkavállaló kárenyhítési kötelessége jogellenes jogviszony-megszüntetés esetén

A vadgazdálkodási szakmérnök végzettséggel rendelkező felperes a garantált bérminimumnak megfelelő alapbér fizetése mellett hivatásos vadász munkakörben állt az alperes alkalmazásában, munkáját az alperes környékén fekvő vadászterületen látta el. A peres felek között létrejött munkaszerződés, valamint az alperes Alapszabálya és Házi Szabályzata alapján a felperes felett a munkáltatói jogokat az alperes Intézőbizottsága (a továbbiakban: IB), illetőleg annak felhatalmazása alapján a vadásztársaság elnöke gyakorolta. A felperesnek nem volt munkaviszonyból származó kötelezettsége naponta a perbeli vadászterület saját gépjárművel történő ellenőrzése, ezen feladatot a felperes heti rendszerességgel, de pontosan meg nem határozható időpontban, módon és mértékben végezte el. Munkaviszonya fennállása alatt az alperesnek szóban és írásban sem jelzett ezzel kapcsolatos költségigényt.

Az alperes elnöke a közgyűlésen egy, már előre megírt felmondást tartalmazó borítékot helyezett az asztal sarkára, felszólítva a felperest annak átvételére, amelynek azonban a felperes nem tett eleget. Az alperes 2019. június 12-én postára adott felmondását, a keresőképtelen állományban lévő felperes június 19-én vette át.

A már korábban is őstermelő családi gazdaságban tevékenykedő felperes a munkaviszonya megszűnését követően álláskeresőként nem regisztráltatta magát, a családi gazdaságon kívül elhelyezkedni nem próbált, egyéb munkát nem keresett. Az alperes a munkaviszony megszüntetésekor kiadandó igazolásokat szeptember 21-én küldte meg a felperes részére, amelyben a munkaviszony megszűnésének időpontjaként 2019. július 7-ét jelölte meg.