Jelen tanulmány alapvető célja annak vizsgálata, hogy a munkaviszonyban, a munkáltató és a munkavállaló között fennálló alá-fölé rendeltségi viszonyban lenne-e, illetőleg lehetne-e létjogosultsága a választottbírósági eljárásoknak. Előmozdítaná-e a felek igényérvényesítési lehetőségeit az, amennyiben a bírósági igényérvényesítés nem kizárólag a munkaügyi kollégiumok falait jelentené, hanem egy olyan „bírói testületet” is, amely ugyancsak képes a jogviták végére pontot tenni. A tanulmány során vizsgálatom tárgyát képezi az is, hogy különbség tehető-e az individuális, illetve a kollektív munkajog között a választottbíráskodás szükségességét illetően, és amennyiben igen, akkor milyen szempontok azok, amelyek annyira szignifikánsan különböznek, hogy az egyik esetében szükség van, illetve lehet a választottbíráskodásra, a másik vonatkozásában azonban egyáltalán nem.

1. Bevezetés, problémafelvetés
2. A bírósághoz fordulás mint Alaptörvényben biztosított jog
3. Szerződési szabadság – igényérvényesítési szabadság?
4. A választottbíráskodásról általában
5. A bírósághoz fordulás rögös útja – a választottbíráskodás lehet a megoldás?
6. A választottbírósági eljárás alapvető rendelkezéseinek vizsgálata munkajogi szemléleten keresztül
7. Bújtatott választottbíráskodás? – avagy a kollektív munkaügyi vita szabályai az Mt. alapján
8. Konklúzió, összegzés