A munkajog története részben identitása megformálásának története. Ebben jelentős szerepet játszott a munkajog szociális oldalról történő, alapvetően jogpolitikai megközelítése. Talán ezért sem tudtak markáns jogdogmatikai rendszert kialakítani a munkajognak a magánjogtól való teljes elszakadását hirdető nézetek képviselői.[2] A tradicionális munkajog képlete az új munkavégzési formák megjelenésével napjainkban egyre elmosódottabbá válik, amelyre a munkajog adekvát megoldást egyelőre nem tudott kínálni. Sőt felerősödtek a munkajogviszonyt, illetve a munkavállaló jogállását körülíró tesztek, kritériumkatalógusok magyarázatai. Tükrözi ezt a platformmunkára vonatkozó korábbi európai uniós irányelvjavaslat.[3] Ez a megközelítés álláspontom szerint azért nem védhető, mert olyan jelenségeket kíván a hagyományos munkajog ismérveinek megfeleltetni, amelyek jószerével a munkajog keretein kívül vannak. Így alakult ki fokozatosan a vélelmezett munkajogviszony, és maga a vélelmezett munkajog. Még jó, hogy ez a vélelem néha megdönthető…
- A más részére történő munkavégzés jogviszonyainak diverzitása
- Az egységesítésre való törekvés és eredménye: a személyes munkavégzés jogi megjelenítésének duális (bináris) struktúrája
- A munkajogviszony meghatározására tett kísérletek, a különféle tesztek
- A munkajog teleologikus megközelítése, a vélelmek, a munkajog expanziója
- Összefoglaló értékelés – a munkajog ambivalens expanziója
1. A más részére végzett munkavégzés jogviszonyainak diverzitása
A más részére végzett munkatevékenység a maga valóságában rendkívül szerteágazó. Ez azonban önmagában még nem lenne oka az ilyen munkakapcsolatot kifejező szerződések, de különösen jogviszonyok különbözőségének. Pedig első megközelítésre úgy tűnik, hogy a locatio conductio egységének versus trichotómiájának vitája,[4] vagy a locatio és a mandatum megkülönböztetése mögött csupán ez húzódik meg. Habár a locatio conductio operis és az operarum alanyi pozícióinak felcserélődése,[5] valamint a mandatum tárgya az operae liberales már bizonyos társadalmi rétegződést tükröz.[6] A 18–19. századi angol jogban a servant, a labourer és az employee kifejezések is túlmutatnak a tevékenység diverzitásának puszta megjelenítésén. Kétségtelen ugyanis, hogy az egyes munkatípusok minden jogi képlet nélkül is tükrözik a társadalom rétegződését.[7]