2020 novemberében az egészségügyi ágazatban foglalkoztatottak tekintetében az eddigi közalkalmazotti státuszt egy – sok elemében – markánsabb, bizonyos alapvetéseket több esetben újradefiniáló jogszabály váltotta fel. A munkaviszony teljesítése kapcsán a munka- és pihenőidő, valamint az ezzel koherens díjazással összefüggésben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezései az irányadóak az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvényben (a továbbiakban: Eszjtv.) foglalt eltérésekkel. Ez összességében megtartotta az ellátásban dolgozók jogviszonyára vonatkozó szabályozás fragmentált jellegét, sőt a releváns jogforrási hierarchia egy új szinttel, az országos kórházi főigazgató által kiadott utasítással egészült ki.
Az orvosok és velük egy tekintet alá eső felsőfokú végzettségű munkavállalók díjazásának 2021-től érvényes jelentős mértékű emelésével több évtizedes problémát kívánt megoldani a jogalkotó, melyet 2024 márciusában a szakdolgozók és az egyes egészségügyben dolgozók javadalmazására vonatkozó jogi környezet átalakítása követett. Ezzel párhuzamosan az éves szabadságokat illetően is általános jellegű változások léptek életbe. A tanulmány 2. része a szabadságok meghatározása és kiadása körüli problémákat, valamint a díjazást érintő változásokat járja körbe.
- A szabadság és kiadása körüli problémák
- A munka díjazására vonatkozó szabályok átalakulása
2.1. Markáns béremelés – az új orvosi bértábla és egyes, munkavégzéssel összefüggő díjazások változásai
2.2. Egészségügyi szakdolgozók – szabad alku korlátozott mozgástérben
2.3. Az egészségügyben dolgozók helyzete - Összefoglalás, konklúzió