A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénybe (a továbbiakban: Mt.) utólag beiktatott 44/A. § alkalmazási tilalmat állít fel meghatározott személyekkel szemben. Ezen alkalmazási tilalom büntetőjogi tényállásokhoz kötött, és a törvényben exponált munkakörökre vonatkozik. A jogalkotói cél egyértelmű, azonban a foglalkoztatási tilalom abban az esetben is fennáll, ha az annak alapjául szolgáló büntetőeljárás a terhelt felmentésével végződött, vagy el sem jutott a vádemelésig, mert a nyomozást megszüntették bűncselekmény vagy bizonyítékok hiányában. Ezen esetkör disszonanciáját bontja ki az alábbi rövid tanulmány.

Az Mt.-nek a munkaszerződés létesítésének feltételeiről szóló 44. §-a mögé az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV. törvény utólag beiktatott egy új 44/A. §-t, amely a munkaviszony létesítésének különös feltételei körében többek között alkalmazási tilalmat állít fel az olyan személyekre nézve, akiket tizennyolcadik életévét még be nem töltött fiatalkorúakkal szemben elkövetett visszaélés miatt büntetőjogilag elítéltek. E jogszabályhely értelmében nem foglalkoztatható az ilyen személy a büntetés alóli mentesítéstől számítva, a cselekmény súlyától függően meghatározott időtartam alatt olyan munkakörben, amely fiatalkorúakkal, azok nevelésével, gondozásával összefüggésben áll. Így az olyan személy, aki fiatalkorú sérelmére szexuális, vagy emberi méltóságot sértő bármilyen bűncselekményt, például zaklatást vagy molesztálást elkövetett és emiatt elítélték, nem foglalkoztatható az Mt. 44/A §-ában meghatározott időtartamon belül pedagógusként, kollégiumi nevelőtanárként, óvoda-pedagógusként, gyermekfelügyelőként, valamint minden olyan munkakörben, ahol fiatalkorúakkal rendszeres érintkezésre van lehetősége. Ugyanez vonatkozik azokra is, akikkel szemben ilyen cselekmény miatt kényszergyógykezelést rendeltek el.