Az alábbiakban három, a Kúria által 2020-ban felülvizsgált, a munkáltató kárfelelősségével kapcsolatos jogesetet ismertetek. Közös ezekben, hogy ugyan nem vitásan a munkaviszony keretében elszenvedett balesetből eredő igényt érvényesítettek a felperesi munkavállalók, keresetüket az eljárt bíróságok megalapozatlannak találták. Azaz: többnyire már az alsóbb fokon eljárt bíróságok, de végső fokon a Kúria mindhárom esetben helyénvalónak ítélte meg[1] a munkáltatónak a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (2) bekezdésében meghatározott valamely kimentési okra való hivatkozását. Ilyen jellegű döntések pedig önmagukban is figyelmet érdemelnek, mert jogászi körökben általánosan elterjedt vélekedés szerint a munkabalesetek – kivéve, ha azok nyilvánvalóan a munkáltató befolyásán kívül esnek, mint tipikusan az úgynevezett úti balesetek – kártérítési következményei alól a lehetetlenséggel határos a munkáltatónak kimentenie magát. De a jogászi sztereotípiánál fontosabb a szóban lévő határozatok indokolása, azok összevetése a hasonló tényálláson alapuló korábbi döntésekkel, ami egyben alkalmat ad a vonatkozó jogszabályok értelmezése felőli elmélkedésre. Előrebocsátom, hogy a tárgyalt jogesetek bírói megoldása, vagy annak indokolása számomra több tekintetben is meglepetést okozott, ami ugyancsak az alkalmazott jogszabályok értelmezésére ösztönzött. Sőt a joggyakorlatnak ez a fajta kiszámíthatatlansága (az álmélkodáson túl) egy általánosabb kérdést is felvet: vajon helyes-e, ha a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő kára viselésének kockázata alapjaiban csak a kártérítési felelősség szabályai, illetve ezek bírói mérlegelése alapján oszlik meg a munkaviszony alanyai között?
Az Mt. 166. § (2) bekezdése értelmében – amennyiben a munkavállaló bizonyítja a kár bekövetkezését, továbbá annak a munkaviszonnyal való (okozati) összefüggését – a munkáltató abban az esetben mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy
a) a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy
b) a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
A kimentési okok két kulcskérdése az ellenőrzési kör és a károsult (tehát a káreseménnyel érintett munkavállaló) kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának a megítélése. A három jogeset közül az kettőben (Jogeset 1 és Jogeset 2) mindkét törvényi tényállási elem értelmezése felmerül. Erre (is) tekintettel az alábbiakban nem az egyes döntéseket ismertetem és egyenként értékelem azokat, hanem a törvény kimentési tényállásaihoz kapcsolódóan ismertetem és vizsgálom a szóban lévő bírói döntéseket.
- Az ellenőrzési kör – változatlan bizonytalanság
1.1. Általános megjegyzések
1.2. A munkahely megközelítésére szolgáló lépcsőn történt baleset minősítése (Jogeset 1)
1.3. A munkavállaló munkahelyi rosszulléte – a belső vis maior (Jogeset 2) - A munkavállaló kizárólagos és elháríthatatlan magatartása – szemléletváltozás a bírói gyakorlatban?
2.1. A korábbi bírói gyakorlat
2.2. Egy rossz lépés megítélése (Jogeset 1)
2.3. A munkavállaló munkahelyi rosszulléte (Jogeset 2)
2.4. A törött ablaküveg okozta sérülés (Jogeset 3) - Rövid összegezés