Éppen a munkajogi rendszerváltozás évében láttam Patrick Süskind német író Nagybőgő című monodrámáját. Egy esti koncertre történő készülődés során hangzott el egy máig megőrzött mondat a nagybőgőst alakító Darvas Ivántól: sok a gond, de egy állami szimfonikus zenekarban legalább biztos az állása. Egy közszolgálati komparatív előny. Írásom ezekkel, a közszféra egyes foglalkoztatási feltételeiben – így különösen a jogviszony stabilitásban és az ehhez kapcsolódó tervezhető előmenetelben – megjelenő előnyökkel foglalkozik. Bemutatva és némi kritikával kísérve a komparatív előnyök változását, és helyenként a versenyszférával szembeni megkopását.

1. Bevezető sorok
2. Néhány hazai előzmény
   2.1. A dualizmustól a II. világháborúig
   2.2. Fél évszázados időugrás – a munkajogi rendszerváltozás
3. Egységesítési törekvések – tudományos igények
   3.1. Törvénymódosítások
4. Nem teljesült határozatok
5. A nemzetközi helyzet
   5.1. Instabillá váló stabilitás – létszámcsökkentések káros „mellékhatásokkal”
   5.2. Csökkenő komparatív előnyök, változó társadalmi értékrend
6. Komparatív előnyök negyedszázada és ma – az állásstabilitás: a jogviszony-megszüntetés jogcímei és lehetséges indokai
   6.1. Jobban védett-e a munkáltatói megszüntetéssel szemben a közszolgálat a versenyszféra munkajogához képest?
   6.2. 1992 – Instabil, a „menesztéshez” könnyen elvezető közszolgálati vezetői státusz
   6.3. 2017 – Előnyök helyett újabb komparatív hátrányok
   6.4. 2017 – A munkáltatói egyoldalú kinevezésmódosítás: a felmentés előszobája