A magyar munkajogi tudományos és szakmai közélet jeles képviselőjének (a 2014. évi Pro Iure Laboris díj birtokosának) tollából a közelmúltban látott napvilágot „A munkaviszony megszűnése és megszüntetése” című kötet, amely a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 2012. évi hatályba lépését követő időszak első ilyen tárgyú, illetve terjedelmű és tematikus igényű munkája. Amint a szerzői előszó – jelezve a téma elméleti és gyakorlati jelentőségét – is utal erre, a munkaügyi peres eljárások mintegy harmada a munkaviszony megszűnésével, illetve megszüntetésével összefüggésben indul. (Vélekedésünk szerint ez a szám valójában ennél jóval magasabb.) Beszédes az az ugyancsak az előszóban említett adat, mely szerint a kúriai jogalkalmazás elemzés körében vizsgált megszűnési, illetve megszüntetési esetek mintegy felében a munkaviszony megszüntetésére irányuló nyilatkozatok jogellenesnek bizonyultak. A kötet kedvezőnek mondható időszakban jelent meg, hiszen az Mt. hatályba lépése óta eltelt mintegy fél évtized már kirajzolódni engedi az új jogalkalmazás körvonalait, ám még nem eredményezte a napirendre került vitás megítélésű kérdésekben a gyakorlat „megcsontosodását”, s így nyitva áll a lehetősége az elvi értékű és alapú, tudományos igényű álláspontok előtérbe kerülésének. Lőrincz György dolgozatában több ilyen álláspontot találunk, amelyek minden bizonnyal nyomot hagynak majd a munkajogi jogalkalmazásban is.
Előzetesen meg kell állapítanunk, hogy a kötet a szerzőtől egyébként megszokott alapossággal, rendszerező szemlélettel és igényességgel készült, s nem csupán a jogalkalmazás széles körű és elmélyült ismeretét tükrözi, hanem a jogdogmatikai érdeklődést és felkészültséget is mutatja.
A kötet tematikus célkitűzése figyelemre méltóan teljes: a munkaviszony megszűnése és megszüntetése jogdogmatikai alapjainak bemutatásán túl arra törekszik, hogy teljes körűen feldolgozza a bírósági jogalkalmazásban megjelent sarkalatos problémákat, s rámutasson a munkáltatói, illetve munkavállalói munkaviszony-megszüntető nyilatkozatoknak a joggyakorlatban leginkább alkalmazásra kerülő kérdéseire. A szerző által alkalmazott tematikus tagolás kifejezetten a gyakorlat igényeihez látszik igazodni: a jogalkalmazásban kialakult jelentősebb esetcsoportok szerinti tagolásban tárgyalja az egyes megszűnési, illetve megszüntetési kérdésköröket.
A dolgozat – a hazai kommentár-irodalomban szokatlanul jelentős – figyelmet szentel a munkaviszony megszűnése problémakörének (II. fejezet, mintegy harminc oldalnyi terjedelemben). Részletesen elemzi az egyes megszűnési tényállásokat, valamint az ezekhez kapcsolódó munkajogi kérdéseket. Különösen elmélyültek a határozott idő lejártával (a határozott időre vonatkozó szerződéses kikötés érvényességével, érvénytelenségének jogkövetkezményével) kapcsolatos fejtegetések, s ugyancsak részletes elemzést találunk az Mt. 63. § (1) bekezdés d) pontjának szabályához – a gazdasági egységek átadásának-átvételének sajátos tényállásához – kapcsolódóan is, amely a 2012-ben hatályba lépett Mt.-nek alapvetően újszerű megoldása. Már ebben a fejezetben szembe ötlik, hogy a szerző jelentős figyelmet szentel a jogviszony megszűnéséhez kapcsolódó eljárási természetű szabályoknak is.
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetésével foglalkozó III. fejezet részletesen feldolgozza az e körben kialakult (nem csupán kúriai) bírói gyakorlatot, kimerítően tárgyalja a felek megállapodásának érvénytelenségi tényállásait, s az érvénytelenségi következményeket is.
A kötet legterjedelmesebb fejezete a munkáltatói felmondást tárgyaló IV. fejezet (közel kilencven oldalnyi terjedelemben), amelynek – megítélésünk szerint – leginkább figyelemre méltó része a munkáltatói felmondás indokolásával foglalkozó. A szerző kiemelkedően alapos és részletes ismeretekkel rendelkezik a bírói gyakorlatról, s az ezen ismeretekre alapított, a gyakorlatot, illetve annak kisebb változásait is értékelő megállapításaival is egyetérthetünk. (Némileg túlzónak tűnik ugyanakkor a munkáltató személyében bekövetkező változásra alapított felmondással kapcsolatos megállapítása, amely egyetlen, s erősen vitatott kúriai ítéletre alapítottan állapítja meg a kialakult gyakorlat lényeges változását.) Külön is említést érdemelnek az egyenlő bánásmód követelményével, valamint a joggal való visszaélés tilalmával kapcsolatos elemzések, amelyek a bizonyítási kötelezettség (teher) sokat vitatott kérdésében is állást foglalnak. Az V. fejezet elkülönülten tárgyalja a csoportos létszámcsökkentés szabálycsoportját. Ezzel kapcsolatosan talán megengedhető az a megállapítás, hogy ez a fejezet kevéssé támaszkodik (az amúgy kétségtelenül szűk körű) bírói gyakorlatra.
Ugyancsak részletes elemzést találunk a VII. fejezetben a munkavállalói magatartásra alapított azonnali hatályú munkáltatói felmondásokkal kapcsolatosan. A szerző jelentős tapasztalatok alapján választotta ki a bírói gyakorlatból a meghatározó jelentőségű (elvi értékű) határozatokat, és különösen figyelemre méltó (és a hazai irodalomban tulajdonképpen újszerű) az általános magatartási szabályok megszegésére alapított felmondások tárgyalása. Az azonnali hatályú (a munkáltatói kötelességszegésre alapított) munkavállalói felmondások körében az olvasó a közelmúltban több vonatkozásban intenzíven napirendre került kérdés, a munkáltatói foglalkoztatási kötelezettség megszegésének tárgyalását is érdeklődéssel várta volna, ám ez – vélhetően a csekély bírói gyakorlatra figyelemmel – elmaradt.
A kötet (tematikusan helyesen) önálló fejezetben tárgyalja a határozott idejű munkaviszony megszűnését, illetve megszüntetését. Ez azért is helyeselhető, mert az Mt. egyik alapvető szemléleti változása volt e jogviszonyok felmondásának lehetővé tétele (ún. kötött indokolási rendszerben). Ugyancsak önálló fejezetet kapott a vezetők munkaviszonyának megszűnése és megszüntetése, amely téma feldolgozása különösen elmélyült munkajogi és polgári jogi ismereteket, illetve álláspontokat tükröz.
A kötetet záró fejezetek (XII. és XIII. fejezet) a munkaviszony jogellenes megszüntetésével foglalkoznak, amelyekkel kapcsolatosan megint megemlíthető, hogy a jogintézmény körében az Mt. alapvető, és sokat vitatott szemléleti változást hozott – különösen a jogkövetkezmények tekintetében. A hazai kommentár-irodalomban ez ideig ismert legelmélyültebb elemzést találjuk a munkáltatói kártérítési kötelezettség szabályainak alkalmazásával kapcsolatosan, amely minden bizonnyal hatással lesz a további jogalkalmazásra is.
A kötet függelékek egészítik ki (jelentős terjedelemben, mintegy hatvan oldalon). A függelékek a Kúria gyakorlatának legfontosabb (mondhatni) normatív aktusait közlik, s e tekintetben minden bizonnyal a leginkább teljes körű összefoglalását adják a tárgykörben ez idő szerint irányadó, a bírósági jogalkalmazást meghatározó aktusoknak (a munkaviszony megszűnésének és megszüntetésének tárgykörében). A recenzens mindenesetre kifejezi kétségeit a 6. számú függelékkel kapcsolatosan. E függelék iratmintákat közöl, amelyek a munkajogviszony megszüntetésre irányuló nyilatkozatokra vonatkozó javaslatokat tartalmaznak. A hazai és nemzetközi kommentár-irodalomban számos hasonló kísérlettel találkozunk, ám ezek sikerét, illetve eredményességét illetően leginkább kétségeinket, mint támogatásunkat kell hangsúlyoznunk. A legismertebb próbálkozás ebben a „műfajban” a Schaub-féle ún. „Formularsammlung”, amely a német kommentár-irodalomban irányadónak tekinthető (évtizedek óta tartó, folyamatos és kitartó tökéletesítés nyomán, sok-sok szerző áldozatos munkája eredményeképpen jelenik meg). Úgy véljük, hogy ezek a kísérletek veszélyesek: az iratminták szükségképpen (és magától értetődően) általánosításra, uniformizálásra törekednek. Az említett Schaub-féle gyűjtemény több száz oldalon közöl iratmintákat a munkaviszony megszüntetéséhez kapcsolódó nyilatkozatok körében. Lőrincz György (nyilván a hazai gyakorlatban még kialakulatlan szokásokhoz igazodóan) nyolc iratminta-javaslattal igyekszik támogatni a munkáltatói (s munkavállalói) gyakorlatot.
Mindent egybevetve úgy véljük, hogy a hazai munkajogi irodalom egyik aktuális „sikerkönyvét” tarthattuk a kezünkben, amely – nem utolsó sorban a szerző kiemelkedő elméleti és joggyakorlati felkészültségére tekintettel – jelentős visszhangra és érdeklődésre tarthat számot nem csupán a jogalkalmazásban, de a jogalkotásban és a tudományos életben működő közönség körében is.