A döntés: RE kontra Praxair MRC SAS (C-486/18. sz. ügyben 2019. május 8-án hozott ítélet), az Európai Unió Bírósága.[1]
Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) számos döntésében központi szerepe van az egyenlő bánásmód elvének, legyen szó a diszkrimináció bármely formájáról vagy éppen annak megfelelő kompenzációjáról, esetleg valamely védett tulajdonságot érintő speciális rendelkezésekről. Ugyanakkor még e tekintélyes nagyságú ítélethalmazból is kiemelkednek azon tagállami ügyek – illetve európai bírósági ítéletek –, amelyek a diszkrimináció kérdéskörén belül a foglalkoztatás területén a talán leggyakoribb, de mindenképpen legrégebb óta jelen lévő nemi alapú hátrányos megkülönböztetés egyes aspektusaival foglalkoznak. Habár a nők és férfiak közötti diszkrimináció kérdésköre sem homogén, a felmerülő jogi problémák jelentős része a nőket érő közvetlen hátrányos megkülönböztetésről szólnak, ami a diszkriminációs tényállások talán leggyakrabban felhívott formája. A nőkkel szembeni munkaerőpiaci, foglalkozási hátrányos megkülönböztetésnek – még ha csak annak direkt formájáról is beszélünk egyelőre – számos konkrét esete van, de a terhességhez, gyermekvállaláshoz köthető bármilyen hátrány (munkaviszony-megszüntetés, előmeneteli lehetőségek korlátozása stb.), illetőleg az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér mára tradicionálisnak tekinthető jogelvének megsértése mindenképpen előtérben vannak. A jelen feldolgozás alapjául szolgáló ítéletben eme hátrányok együttesen merülnek fel, az eset tárgya ugyanis egyik oldalról a szülői szabadság igénybevételének lehetősége, illetőleg az ebből adódó esetleges hátrányok, másik oldalról pedig az Európai Unió működéséről szóló szerződés[2] 157. cikke szerinti egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesítése a 96/34/EK irányelv[3] (illetve a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás) alapján fennálló szülői jogosultságok, illetőleg az azokhoz közvetlenül kapcsolódó juttatások tekintetében. Mindezen felmerülő jogi problémákat mintegy keretbe foglalja a foglalkozási hátrányos megkülönböztetés említettek szerint ritkább tényállása, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, amely pedig a szóban forgó munkavállalói csoport részmunkaidős foglalkoztatotti státusza miatt merült fel az esetben.
- A döntés alapjául szolgáló tényállás
- A tagállami bíróság döntése és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
- Az Európai Unió Bíróságának ítélete
- Az Európai Unió Bírósága ítéletének jelentősége
4.1. Részmunkaidős, szülő, nő eltérő bérrel: a párhuzamosan fennálló védett tulajdonságok szerepe és hierarchiája
4.2 Az egyenlő bánásmód elvének „közvetlen hatálya”, ennek hatásai - Következtetések a magyar munkajogra nézve
5.1. A végkielégítés és a távolléti díj megállapításának különleges esete
5.2. A csoportos létszámcsökkentés és a felmondás azonossága az egyenlő bánásmód szemszögéből - Összegzés