Tanulmányomban az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) Melike v. Törökország ügyben hozott ítéletét mutatom be,[1] amelyben a Bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény) 10. cikkében rögzített szabad véleménynyilvánításhoz való jog munkaviszonnyal kapcsolatos kereteit értelmezve kimondta, hogy a „Tetszik” megnyomása a közösségi oldalakon történő véleménynyilvánítás egyik formája.[2] Elemzésemben az alapügy tényállásának ismertetését követően a Bíróság ítéletére és annak indokaira térek ki, ezután abban a kérdésben foglalok állást, hogy a Bíróság ítéletében foglaltak és a hatályos magyar jogrend összehangban állnak-e. E körben a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) munkaidőn kívül történő véleménynyilvánításra vonatkozó rendelkezéseit és a releváns hazai bírósági gyakorlatot vizsgálom.[3]
- Az alapügy történeti tényállása
- A Bíróság döntése és annak indokai
2.1. A lájkolás a véleménynyilvánítás egyik formája
2.2. A vélemény potenciális hatása az egyedi ügy tekintetében, tényszerűen vizsgálandó
2.2.1. A „Tetszik” gomb megnyomása és a megosztás eltérő súllyal bír
2.2.2. A munkavállaló munkaköre és a véleménye által kiváltott reakciók egyaránt vizsgálandók
2.3. A munkaviszony azonnali hatályú felmondása aránytalan szankció - A döntés és a magyar jogrend viszonya
3.1. Az Mt. a Bíróság döntésével azonos érdekkiegyenlítő módszert követ
3.2. A hazai bírósági gyakorlat megfelel a Bíróság döntésének és az alkotmányos sztenderdeknek - Záró gondolatok