A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 285. § (2) bekezdése a munkáltatói igényérvényesítés sajátos, mondhatni könnyített, a bírói út mellőzésével járó módját szabályozza. E szabály lényegét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 23. §-a határozza meg, amely lehetőséget ad – meghatározott feltételek fennállása esetén – a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal való ellátására. Könnyű belátni, hogy ez a megoldás kifejezetten kedvező a munkáltató számára, mivel mellőzhetővé teszi a sokszor hosszadalmas és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) által más tekintetben is nehezített peres eljárást. Ez a lazább igényérvényesítés ugyanakkor a munkavállaló oldalán jelenthet kockázatot azáltal, hogy az egyoldalú munkáltatói jognyilatkozat alapján – akár egy, az Mt. 24. § (2) bekezdése szerinti kézbesítési fikció alkalmazásával – tudtán kívül indulhat vele szemben végrehajtási eljárás. E két érdek összehangolása – figyelemmel a szabályozás eléggé lakonikus jellegére is – több jogértelmezési kérdést vet fel. Az alábbiakban ezeket tekintem át, de mindenekelőtt – a jogértelmezést elősegítendő – érdemes a fizetési felszólítás jogintézményének néhány alapvonását ismertetni. Ennek megfelelően a cikk az alábbi kérdéseket érinti.
- A fizetési felszólítás fogalma és jellege
1.1. A fizetési felszólítás fogalma
1.2. A fizetési felszólítás útján történő igényérvényesítés kivételes jellege - A fizetési felszólítás indokolása
- A jogorvoslati kioktatás elmaradásának jogkövetkezménye
- A fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal való ellátásnak feltételei
- A fizetési felszólítással szemben indított perrel kapcsolatban felmerülő jogértelmezési kérdések
5.1. A fizetési felszólítással szemben benyújtott kereset jellege
5.2. A fizetési felszólítással szemben kezdeményezett perben hozott határozat