Munkajog
Főoldal > Értekezések > Kényszer szülte útitársak vagy közeli rokonok? Az egyenlő bánásmód kötelezettsége és a joggal való visszaélés tilalma²

Kényszer szülte útitársak vagy közeli rokonok? Az egyenlő bánásmód kötelezettsége és a joggal való visszaélés tilalma²

Munkajogi jogvitákban tapasztalható, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) bevezető rendelkezései között megtalálható két általános magatartási követelmény[3], a joggal való visszaélés tilalma és az egyenlő bánásmód követelménye a jogi képviselők érvelésében gyakran versengő jogalapként jelentkezik.[4] A megkülönböztetés megítélésének feladata elé állított bírói gyakorlat (és a gyakorlat segítségére siető jogirodalom) a maga részéről törekszik az alapelvi konkurencia kiszűrésére. Ennek során nem utasítja el eleve a két alapelvi rendelkezés viszonyának vizsgálatát, teret szentel kapcsolatuk boncolgatásának. Jelen cikk arra keresi a választ, hogy valóban fennáll-e a két jogintézmény között olyan rokonság, amely a munkavállalók részéről a halmozott hivatkozást, a bírói gyakorlat és jog­irodalom részéről pedig a különbségek taglalására fordított erőfeszítéseket indokolttá teszi, vagy az egyenlő bánásmód követelménye és a visszaélési tilalom együttes felhívása indokolatlan és abban kizárólag a jogi képviselők – kínban született – végső menedékét kell látnunk. Arra is kíváncsi a jelen tanulmány, hogy a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban megjelenő elhatárolási szempontok megfelelően ragadják-e meg a két alapelv lényegét, szilárd dogmatikai támpontot jelentenek-e a jogkereső közönség és az alapelvek között elveszett jogi képviselőik orientálásához. A rokonság vizsgálata során a tanulmány előbb az alapelvek törvényi megfogalmazásából levonható következtetésekre koncentrál, majd – a bírói gyakorlat és a jogirodalom megállapításainak ismertetését követően – a dogmatikai sajátosságokból adódó következtetések felé fordul, a konkrét jogszabályi megjelenésnek mindazonáltal az utóbbi esetben is kiemelt figyelmet biztosítva.[5]

  1. A gyakorlat védelmében
    1.1. Természetes alapelvi konkurencia
    1.2. A jogviszony megnyitásából adódó halmozás lehetősége
    1.3. Meghívás az együttes felhívásra – A részletes szabályokban rejlő biztatás
    1.3.1. A diszkrimináció fogalom parttalansága
    1.3.2. Terminológiai ösztönzés
  2. Bírósági és jogirodalmi állásfoglalások
    2.1. A Kúria joggyakorlat elemző csoportjainak megállapításai
    2.2. Jogirodalmi nézetek
  3. Dogmatikai megállapítások
    3.1. Hátrány, racionális indok hiánya és jogellenesség
    3.1.1. Hátrány
    3.1.2. A munkaviszony rendeltetésével összefüggő racionális indok hiánya
    3.1.3. Feltétlen jogellenesség versus formális jogszerűség
    3.2. Dogmatikai jellemzők
    3.2.1. Származási különbségek
    3.2.2. Korrektív funkció és külső elemek figyelembevétele
    3.2.3. Szubjektív szempontok: a joggyakorlással (munkáltatói intézkedéssel) követett célok szerepe
    3.2.4. Összevetés szükségessége, az összevetés természete
    3.2.5. A korlátozás (kontroll) tárgya
    3.2.6. Jogellenesség, feltétlen jogsérelem
    3.2.7. Jogkövetkezmények
  4. Mikor állhat fenn mégis valódi tárgyi keresethalmazat a két alapelv vonatkozásában?
  5. Összefoglalás
A további tartalom megtekintéséhez előfizetési jogosultság szükséges. Kérjük . Még nem előfizetőnk? Fizessen elő!