Munkajogi jogvitákban tapasztalható, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) bevezető rendelkezései között megtalálható két általános magatartási követelmény[3], a joggal való visszaélés tilalma és az egyenlő bánásmód követelménye a jogi képviselők érvelésében gyakran versengő jogalapként jelentkezik.[4] A megkülönböztetés megítélésének feladata elé állított bírói gyakorlat (és a gyakorlat segítségére siető jogirodalom) a maga részéről törekszik az alapelvi konkurencia kiszűrésére. Ennek során nem utasítja el eleve a két alapelvi rendelkezés viszonyának vizsgálatát, teret szentel kapcsolatuk boncolgatásának. Jelen cikk arra keresi a választ, hogy valóban fennáll-e a két jogintézmény között olyan rokonság, amely a munkavállalók részéről a halmozott hivatkozást, a bírói gyakorlat és jogirodalom részéről pedig a különbségek taglalására fordított erőfeszítéseket indokolttá teszi, vagy az egyenlő bánásmód követelménye és a visszaélési tilalom együttes felhívása indokolatlan és abban kizárólag a jogi képviselők – kínban született – végső menedékét kell látnunk. Arra is kíváncsi a jelen tanulmány, hogy a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban megjelenő elhatárolási szempontok megfelelően ragadják-e meg a két alapelv lényegét, szilárd dogmatikai támpontot jelentenek-e a jogkereső közönség és az alapelvek között elveszett jogi képviselőik orientálásához. A rokonság vizsgálata során a tanulmány előbb az alapelvek törvényi megfogalmazásából levonható következtetésekre koncentrál, majd – a bírói gyakorlat és a jogirodalom megállapításainak ismertetését követően – a dogmatikai sajátosságokból adódó következtetések felé fordul, a konkrét jogszabályi megjelenésnek mindazonáltal az utóbbi esetben is kiemelt figyelmet biztosítva.[5]
- A gyakorlat védelmében
1.1. Természetes alapelvi konkurencia
1.2. A jogviszony megnyitásából adódó halmozás lehetősége
1.3. Meghívás az együttes felhívásra – A részletes szabályokban rejlő biztatás
1.3.1. A diszkrimináció fogalom parttalansága
1.3.2. Terminológiai ösztönzés - Bírósági és jogirodalmi állásfoglalások
2.1. A Kúria joggyakorlat elemző csoportjainak megállapításai
2.2. Jogirodalmi nézetek - Dogmatikai megállapítások
3.1. Hátrány, racionális indok hiánya és jogellenesség
3.1.1. Hátrány
3.1.2. A munkaviszony rendeltetésével összefüggő racionális indok hiánya
3.1.3. Feltétlen jogellenesség versus formális jogszerűség
3.2. Dogmatikai jellemzők
3.2.1. Származási különbségek
3.2.2. Korrektív funkció és külső elemek figyelembevétele
3.2.3. Szubjektív szempontok: a joggyakorlással (munkáltatói intézkedéssel) követett célok szerepe
3.2.4. Összevetés szükségessége, az összevetés természete
3.2.5. A korlátozás (kontroll) tárgya
3.2.6. Jogellenesség, feltétlen jogsérelem
3.2.7. Jogkövetkezmények - Mikor állhat fenn mégis valódi tárgyi keresethalmazat a két alapelv vonatkozásában?
- Összefoglalás