A munkavégzés rugalmasabbá válása következtében eddig nem ismert munkavégzési struktúrák jöttek létre, amelyek magukkal hozták a gazdaságilag függő, személyükben mégis független munkavégzői réteg kialakulását, melyet a munkajogtudomány egyik legnagyobb kihívásának tekinthetjük napjainkban. A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek problémája a magyar jogtudományban is felmerült, hiszen 2011-ben a munka törvénykönyve tervezetében a kodifikációs bizottság részéről e státusz szabályozása is felvetődött. A tanulmány – folytatva a 2018. évi 4. lapszámunkban megkezdett gondolatokat – a felállított védelmi katalógus meghatározott elemeit mutatja be részletesen, valamint állást foglal arra vonatkozóan, mennyiben lett volna járható út a tervezetben kialakított megoldás.[1]
- Bevezető
- A szabadságra vonatkozó rendelkezések
- A végkielégítés szabályai
- A kötelező legkisebb munkabér szabályai
- Eljárásjogi jogkövetkezmény?
- Záró gondolatok