Munkajog
Főoldal > Értekezések > A menekültek és menedékesek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének lényegi elemei Magyarországon – az ukrán válság fényében

A menekültek és menedékesek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének lényegi elemei Magyarországon – az ukrán válság fényében

Cikkünkben – történeti kitekintéssel – bemutatjuk a menekültek és menedékesek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének lényegi elemeit. Ennek az ad szomorú aktualitást, hogy 2022. február 24-e óta tart az orosz–ukrán válság, amely több millió embert taszított kényszerű vándorlásba. A válságra adott jogi válasz érinti a magyar egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést is, hiszen hazánknak – a román és a délszláv válság után – ismét szomszédos országként kell helytállnia és segítenie a menekülő embereken.

  1. Bevezetés
  2. A rendszerváltozás időszaka
    2.1. Csatlakozás a nemzetközi menekültvédelem rendszeréhez
    2.2. Egészségügyi ellátáshoz való jog 1988 és 1997 között
    2.3. A menekültügy ágazati kezelése az uniós csatlakozás előszobájában
    2.4. Az önálló „menedékes” kategória megalkotása
    2.5. A menedékeseknek járó egészségügyi ellátások 1997 és 2007 között
  3. A jelenleg hatályos magyar szabályozás
    3.1. A menekülteknek járó egészségügyi ellátások
    3.1.1. A Tbj. hatálya alá tartozó menekült ellátása
    3.1.2. A Tbj. hatálya alá nem tartozó menekült ellátása
    3.2. A menedékes fogalom hozzáigazítása az uniós normákhoz
    3.3. A menedékeseknek járó egészségügyi ellátások a Met. és a Metvhr. alapján
  4. Az ukrán menekülőknek a 86/2022. (III. 7.) Korm. rendelet alapján járó egyéb ellátások
  5. Összefoglalás

1. Bevezetés

„Minden személynek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni és a más ország által nyújtotta menedéket élvezni” – rendelkezik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikke 1948-ból a menekültekkel kapcsolatos alapelvként. Ezt a rendelkezést tölti meg tartalommal a menekülők helyzetéről szóló 1951. július 2-i genfi egyezmény és az 1967. január 31-i jegyzőkönyv.[1] Emellett hazánk, európai uniós tagállamként, magára nézve kötelezően elismeri a menedékhez való jogot, amelyet a két nemzetközi szerződés „rendelkezéseinek megfelelően, és az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel összhangban kell biztosítani”.[2] A menekülteknek nyújtott védelem nemzetközi szintű kezelésének szükségessége abból fakad, hogy egy helyi konfliktus a migráció közvetítésével regionális vagy akár nagyobb kiterjedésű problémává tud válni.[3]

Már a rendszerváltozás idején hamar egyértelművé vált ugyanakkor Magyarországon, hogy a migrációban érintett és segítségre szoruló – akkor különösen Romániából érkező – személyek, valamint a ténylegesen a genfi egyezményt felhívni jogosult menekültek köre jelentősen különbözik, és a genfi egyezmény alapján védelmet élvezők száma jelentősen kevesebb, mint akiket mégis valamely védelemben kell részesíteni.[4] Megoldásként azok a személyek, akik egy szomszédos országból az ország területére tömegesen menekülők csoportjába tartoztak és ideiglenes védelemre szorultak, az akkori Minisztertanács 1988-as döntése alapján kerülhettek védelembe vételre.[5] Ők döntően magyar nemzetiségű személyek voltak.

A délszláv válság okozta a következő nagy migrációs hullámot, jogi értelemben hasonló helyzetet teremtve az 1988–1990-es évekhez.[6] A menekülő személyeken egyszerűsített bizonyítási eljárással lehetett csak érdemben hatékonyan és gyorsan segíteni.[7] Ez azt jelentette, hogy az eljáró hatóságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmező megfelelt-e a befogadási feltételeknek, illetve nem volt-e kizáró, illetőleg korlátozó ok. Ha ilyen nem volt, akkor az érintettnek hazánk területén joga volt tartózkodni, és a magyar jog által biztosított védelmet élvezni. Ilyen személynek tekintették azt, aki a Magyar Köztársaság területén ideiglenes menedéket élvez, aki 1988. január 1-je és 1990. június 30. között menekülési szándékkal érkezett, és akit a Magyar Köztársaság humanitárius okból befogadott, továbbá azokat, akik hozzájuk családegyesítés címén csatlakoztak.[8]

A menekült és a menedékes státusz közötti megkülönböztetés tehát már a rendszerváltozás óta létezik a magyar jogban, reflektálva arra a nagyon fontos különbségre, hogy a menedékes státusz csak ideiglenes (megjelölt időpontig tartó), de gyorsabban megszerezhető vé­delmet ad, szemben a menekülteknek adott védelemmel, amely időkorlát nélküli, de hosszabb eljárásban szerezhető meg, és csak kifejezett visszavonással lehet megszüntetni. Közös azonban a két kategóriában, hogy kiemelten kezelendő szabályozási kérdéskör mindkét esetben az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés. A menedékeseknek adott védelem a hazájukba való visszatérésig biztosít bizonyos ellátásokhoz való hozzáférést, míg a menekültek esetében huzamos védelemről van szó.

2. A rendszerváltozás időszaka

2.1. CSATLAKOZÁS A NEMZETKÖZI MENEKÜLTVÉDELEM RENDSZERÉHEZ

A genfi egyezmény meghatározza a menekült személy fogalmát. Eszerint menekült az, aki „faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni”.[9]

Magyarországon az első olyan jogszabályt, amely a menekülők segítéséről rendelkezett, nem a genfi egyezmény égisze alatt, hanem a rendszerváltozás okán Romániából menekülők miatt, önálló kezdeményezésként fogadták el 1988-ban: ez volt a 49/1988. (VI. 28.) MT rendelet, amely létrehozta a Letelepedési Alapot. Az MT rendelet volt hivatott biztosítani az 1988–89. években a humanitárius segítségnyújtás alapján befogadottak (Romániából menekülők), majd később – már a genfi egyezmény égisze alatt – 1991 júliusától a délszláv háborús események miatt ideiglenes menedéket kérők létbiztonságának pénzügyi alapjait. A Letelepedési Alap tényleges felhasználási területe kiterjedt a menekültekre és a nemzetközileg elfogadott és a magyar hagyományokat követő humanitárius elvek alapján ideiglenesen befogadottakra is. Az Alap az egészségügyi ellátások teljes körét fedezte: „a menekültek – a befogadóállomások egészségügyi szolgáltatásain túl – jogosultak az országos egészségügyi rendszer igénybevételére is”.[10]

Az 1988-as Letelepedési Alap létrehozását követte a genfi egyezmény ratifikációja 1989-ben,[11] és érdemes megemlíteni, hogy hazánk akkor földrajzi korlátozást tett: a csatlakozás az Európán kívüli területek menekültjeit kizáró földrajzi korlátozás fenntartásával történt.[12] „Formálisan tehát modern magyar menekültügyről 1989. június óta beszélhetünk, de ténylegesen csak jóval később jött létre a nemzetközi követelményeknek megfelelő szervezeti és jogszabályi háttér”.[13]

A genfi egyezmény végrehajtását két MT rendelet szolgálta, amelyek eljárási keretet teremtettek a menekülők státuszának és ellátásainak biztosításához, a befogadóállomásokon nyújtott ellátásokhoz hozzáférés rendszerszintű szabályozásához.[14] Az állomásokon ideiglenes ellátást és elhelyezést nyújtottak, és a „befogadóállomás ezen túl bázisul szolgált a hatósági munka ideje alatt, helyet biztosított az egészségügyi szűrővizsgálatok elvégzésére.”[15] Ki kell emelni az ideiglenességet: ebben az időszakban a huzamos ellátás nem merült fel, sokan hazatértek vagy továbbutaztak más országokba.

2.2. EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSHOZ VALÓ JOG 1988 ÉS 1997 KÖZÖTT

Az egészségügyi ellátások teljes körét biztosító Letelepedési Alapról szóló 49/1988. (VI. 28.) MT rendeletet 1993-ban felváltotta a Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény.[16] A törvény célja az addigi gyakorlat által kiérlelt, nemzetközileg is elismert és alkalmazott megoldások törvényi szintű megerősítése volt. Az 1993-as törvény is teljesen azonosan kezelte a menekültként elismert és az ideiglenes menedéket élvező személyeket az ellátásokhoz való hozzáférés tekintetében.[17] A 1993. évi XXVI. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja úgy rendelkezett, hogy az Alapból teljesíthető kiadások körébe beletartozik a menekült jogszabályban meghatározott közegészségügyi és járványügyi, gyógyító és társadalombiztosítási ellátásával felmerült költségek térítése, és a 3. § (2) bekezdés c) pontja alapján menekültnek kellett tekinteni azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területén ideiglenes menedéket élvez (lényegében a menedékeseket). Kifejezett ellátással kapcsolatos részletszabályokat a törvény azonban nem tartalmazott. A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény elfogadásáig a nemzeti szabályozás az ellátások tekintetében – figyelemmel értelemszerűen a genfi egyezmény által meghatározott célokra és a nemzeti kormányzati célkitűzésekre is – egyrészt a társadalombiztosítási jogszabályokban, másrészt alacsonyabb szintű szabályokban jelent meg.

Az igénybe vehető ellátások tartalmát illetően a jogalkotó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 16/A. § (3) bekezdésében felsorolt egészségügyi szolgáltatásokból indult ki, azaz a magyar társadalombiztosítási rendszerben biztosított szolgáltatások teljes köréből. Később a menekülteket és a Magyar Köztársaság területén ideiglenes menedéket élvezőket megillető egyes ellátásokról szóló 129/1996. (VII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 129/1996. Korm. rendelet) – a 7. és 8. §-ában – kifejezetten szabályozta az egészségügyi ellátáshoz való jog kérdéseit. A 129/1996. Korm. rendelet rendelkezései kiegészítő jelleggel adtak védelmet, tehát a jogszerűen hazánkban tartózkodó és védelmet élvezőre elsődlegesen az általános társadalombiztosítási szabályokat és azok alapján nyújtott egészségügyi ellátások igénybevételének szabályait kellett alkalmazni, ha ennek jogszabályi feltételei fennálltak. Ha az ilyen személy biztosítottá vált, akkor értelemszerűen a magyar állampolgár biztosítottakkal azonos elbírálás alá esett főszabály szerint. Ha pedig nem, akkor az 1975. évi II. törvény 16/A. §-a vonatkozott rá: e tekintetben is a 129/1996. Korm. rendelet szinte teljes körű hozzáférést adott mind a jogosultnak, mind kiskorú hozzátartozójának és házastársának.

A 129/1996. Korm. rendelet két szűkítést tartalmazott: a jogosultságok nem terjedtek ki a szanatóriumi ellátásra és a mesterséges megtermékenyítésre.[18] Ehhez képest a jogszabály már csak a menekültekre és a menedékesekre vonatkozóan – azaz a kiskorú hozzátartozóikra és a házastársakra már nem – adott további hozzáférést

  • terhességmegszakításhoz, annak indokától függetlenül (azaz nem orvosi célból, hanem szociális indikációval); továbbá
  • az orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben gyógyászati segédeszköz igénybevételére, illetve javítására; illetve
  • az „egészségügyi rendelkezés” vagy „közgyógyellátásra jogosult” jogcímen, az egyes jogcímekhez meghatározott társadalombiztosítási támogatással rendelt gyógyszerekhez.[19]

A menedékesek és családtagjaik ellátása az elhúzódó délszláv háború idején kétféleképpen valósulhatott meg. A menekülők tömeges érkezésükre tekintettel először a menedékesek elhelyezését biztosító táborokban – befogadóállomásokon[20] – kaptak szállást, és ott került sor az alapellátásuk biztosítására, illetve kijelölt intézményben a magasabb progresszivitási szintű ellátásukra. A kezdeti időkben értelemszerűen a Menekültügyi és Migrációs Hivatal is ebben a környezetben törekedett a szükséges ellátásokhoz való hozzáférésről gondoskodni. Azonban az idő múlásával egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy szükségszerűen egyre többen a táborokon kívül találtak maguknak szálláshelyet ideiglenes, azonban nyilvánvalóan évekre elhúzódó magyarországi tartózkodásuk idejére. A befogadóállomások (táborok) sokszor olyan távolságra voltak a menedékes jogszerűen bejelentett szálláshelyétől,[21] hogy irreális lett volna elvárni az ellátásoknak az ott történő igénybevételét. A menekültek, menedékesek és jogosult családtagjaik emiatt a szolgáltatást – a járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátást is – a területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatónál vehették igénybe. A Menekültügyi és Migrációs Hivatal térítette meg a költségeket a szolgáltatóknak, e tekintetben tehát a társadalombiztosítási rendszerünk keretében finanszírozott és működtetett egészségügyi szolgáltatói körnél vehették igénybe a szolgáltatásokat a jogosultak, de nem a társadalombiztosítás költségére. 1991 nyara és 1996 januárja között mintegy 74 ezer volt jugoszláv állampolgárnak biztosított védelmet hazánk.[22]

2.3. A MENEKÜLTÜGY ÁGAZATI KEZELÉSE AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS ELŐSZOBÁJÁBAN

A délszláv válság lecsengése után, már az Európai Unióhoz való csatlakozásra is készülve 1997-ben elfogadásra került (1998 március 31-ei hatálybalépéssel) a magyar menedékjog első önálló, törvényi szintű szabályozása, a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény. Az 1989-ben tett földrajzi korlátozást ekkor vonta vissza a törvényhozásunk, és e törvény határozta meg – immáron külön definícióban – a menekült kategóriáját a 2. § a) pontjában a genfi egyezmény definícióját átültetve,[23] valamint a menedékes jogi kategóriáját is a 2. § b) pontjában. Végrehajtó szabályként elfogadásra került a menekültügyi eljárás részletes szabályairól, továbbá a kérelmezők, a menedékesek és a befogadottak okmányairól szóló 24/1998. (II. 18.) Korm. rendelet és a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény hatálya alá tartozó külföldiek ellátásáról és támogatásáról szóló 25/1998. (II. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 25/1998. Korm. rendelet). Ezen jogforrások már egy cizellált és a délszláv válság utáni állapotokat tükröző szabályozási környezetben rendelkeztek a menekültek és a menedékesek ellátásáról.

Az 1997-es törvény elfogadásakor hazánkban sem jelentős számú menedékes, sem menekült nem volt jelen,[24] de nyilvánvalóan a délszláv válság bizonyos értelemben szemléletváltást eredményezett a menekültekre és menedékesekre vonatkozó szabályok elvi megközelítése tekintetében. A tömegesen védelmet keresők befogadóállomáson való rendszerszerű elszállásolása helyett ugyanis a táborokon kívüli lakhatás tűnt a jól működő megoldásnak, és ha ez lehetséges volt, az öngondoskodás irányába terelték a menekülteket és menedékeseket a munkavállalás jogának biztosításával. Munkavállalás esetén pedig az általános társadalombiztosítási szabályokat kell alkalmazni, amivel az érintett biztosítottá válik, teljes körű hozzáférést szerezve az egészségügyi ellátásokhoz saját maga és eltartott hozzátartozói részére.[25] Ezen elvi alapokon közelítették meg a menekültek és menedékesek helyzetét, akiknek a fogalmát is elkülönítetten határozták meg. E két tényező változásokat indukált abban is, hogy az e kategóriákba tartozó személyek milyen módon válhattak jogosulttá egészségügyi ellátásokra. Ráadásul 1997-ben alapjaiban változtak meg a társadalombiztosítási szabályok is,[26] tehát a teljes ágazati szabályozást újra össze kellett hangolni.

E körben az elismert menekültek ellátása két úton volt lehetséges. Egyrészt, mivel szabadon lakóhelyet létesíthettek és munkát vállalhattak, keresőtevékenység végzése vagy a tartózkodási státusz okán jogi helyzetük teljesen átkerült az 1997. évi Tbj. hatálya alá, és teljes egyenlő bánásmódot élveztek a magyar állampolgárokkal. Másrészt dönthettek úgy, hogy a befogadóállomáson maradnak.[27]

Az elkülönült menekült, illetve menedékes fogalom leképeződött az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében is. A menekültekre Magyarország – immáron területi korlátozás nélkül – vállalta a teljes egyenlő bánásmód biztosítását a genfi egyezménnyel összhangban. A kérelmezők és menedékesek jogainak meghatározása azonban más elvek alapján történt.

2.4. AZ ÖNÁLLÓ „MENEDÉKES” KATEGÓRIA MEGALKOTÁSA

Ahogy a menekültek kapcsán említettük, a kezdetektől – tehát a Letelepedési Alapról szóló 49/1988. (VI. 28.) MT rendelet elfogadásától a genfi egyezmény ratifikációján át az 1997-ben elfogadott első önálló menedékjogi törvényig – a magyar jog védelme kiterjedt nemcsak a menekültekre, hanem a nemzetközileg elfogadott és a magyar hagyományokat követő humanitárius elvek alapján ideiglenesen befogadottakra is. Történt ez annak ellenére, hogy a genfi egyezmény – bár nem zárja ki a menekültstátusz megadását teljes csoportoknak[28] – nem rendelkezik a menedékesekről. A humanitárius céllal ideiglenesen ellátott személyek kezdetben, elnevezésükben még nem minősültek menedékesnek, de a nyújtott védelem nagyon hasonló célú és tartalmú volt, mint később a menedékesek esetében.

Magát a „menedékes” fogalmat az első önálló menedékjogról szóló törvényünk határozta meg 1997-ben. Eszerint menedékes „az a külföldi, aki olyan területről érkezett, ahonnan a tömegesen menekülők csoportjának tagjait a hazájukban dúló külföldi megszállás, háború, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok tömeges és durva megsértése miatt a Magyar Köztársaság a Kormány döntése alapján[29] ideiglenes védelemben részesítette, és a menekült­ügyi hatóság menedékesként elismerte.”[30]

Hangsúlyozni szükséges, hogy ezen a ponton szigorúan kettévált a menekült és a menedékes kategória fogalma és a státusz megszerzéséhez vezető eljárás szabályozása. Ennek egyik fő oka a menedékeseket érintő személyi és területi korlátozás volt. A törvény megalkotásakor ugyanis tisztán látszott a korábbi jugoszláviai háború miatt, hogy ilyen események a gyakorlatban valóban nagyszámú menekülő érkezését eredményezhetik. Hazánk ezért a menedékesek tekintetében szűkítést tett: csak olyan történésekkel összefüggésben vállalta a menedékesek befogadását és ellátását, amelyekkel összefüggésben konkrét jogalkotói döntés állapította meg ezt a kötelezettséget. Ez élesen elkülönült a menekültekre vonatkozó elvektől, amik alapján kizárt, hogy a menekülti státuszt kérő egy ennyire leszűkített területről érkezzen. Eredetileg országgyűlési határozat (2014-től pedig kormányhatározat) írhatta elő a védelem megadásának kötelezettségét és azt a térséget, ahonnan az ilyen személyek érkezhettek.[31] A menekültügyi hatóság elismerő határozata azt állapítja meg, hogy az érintett csoport tagja megfelel-e a határozatában foglaltaknak, és a befogadása nem sért-e nemzetbiztonsági vagy a közrend fenntartásához fűződő érdeket.

A délszláv háborúhoz képest a jogi helyzetet jelentősen befolyásolta, hogy uniós tagjelöltként már a folyamatosan és gyorsan fejlődő uniós joganyagra is figyelemmel kellett lennie Magyarországnak. A törvény ezért 2001-től (a csatlakozási tárgyalások megkezdésétől), illetve 2004. május 1-jétől (az Európai Unióhoz történő csatlakozás napjától) a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 2. § b) pontja az alábbi kiegészített fogalmat tartalmazta a menedékesre. Menedékes (ideiglenes menedékben részesülő) az „a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozó külföldi, amelyet a Kormány [illetve 2004. május 1-jétől] vagy az Európai Unió erre felhatalmazott intézménye[32] azért részesített ideiglenes menedékben, mert a külföldiek a hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetőleg az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése – így különösen kínzás, embertelen vagy megalázó bánásmód – miatt elmenekülni kényszerült.”[33]

Hazánk az uniós csatlakozással egyidejűleg tehát vállalta azt is, hogy nemcsak a Kormány dönthet úgy, hogy a tömegesen menekülők részére ideiglenes menedéket szükséges nyújtani, hanem Magyarországnak és hatóságainknak azt is el kell ismerniük, ha az Európai Unió erre felhatalmazott intézménye hoz ilyen döntést egy csoport vagy tagjaik tekintetében.[34]

2.5. A MENEDÉKESEKNEK JÁRÓ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK 1997 ÉS 2007 KÖZÖTT

A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 20. § (1) bekezdése rögzítette, hogy a menedékes jogosult a törvényben és kormányrendeletben foglaltak szerint szállásra és (ideértve a természetbeni egészségügyi szolgáltatásokat is magában foglaló) ellátásra. A törvény két lehetséges utat jelölt meg az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésre: a) a menekültügyi hatóság a menedékes egészségügyi szolgáltatásainak biztosítására – az Ebtv.-ben foglalt egészségügyi szolgáltatásokra – az egészségbiztosítási szervvel megállapodást köthetett, vagy b) a megállapodás hatálya alatt nem álló menedékes a 25/1998. Korm. rendelet által meghatározott egészségügyi ellátásokra volt jogosult térítésmentesen.[35]

A 25/1998. Korm. rendelet szerint a menedékes és a kérelmező által igénybe vehető ellátások a következők voltak:

  • az egészségügyi alapellátásba tartozó vizsgálatok és gyógy­kezelés;
  • a sürgős szükség esetén igénybe vett járóbeteg-szakellátás keretében történő vizsgálat, gyógykezelés – ideértve a sürgősségi fogászati ellátást –, továbbá az ellátás során felhasznált gyógyszer és kötszer;
  • a sürgős szükség esetén igénybe vett fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás, és ott az orvos előírása szerinti gyógykezelés – ideértve a műtéti beavatkozásokat és az annak során felhasznált beültetett eszközöket –, valamint gyógyászati ellátás és a gyógykezeléshez szükséges gyógyszer, kötszer, étkezés;
  • a fenti sürgősségi ellátást követően, a járóbeteg-szakellátást vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelését követően a gyógyuláshoz (állapot stabilizációig) szükséges vizsgálatok és gyógykezelés, és gyógyszer;
  • terhesgondozás és szülészeti ellátás;
  • 90 százalékos vagy 100 százalékos társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszer;
  • orvosilag indokolt esetben és szükséges mértékben gyógyászati segédeszköz;
  • betegszállítás, ha egészségügyi állapota miatt a szállítás másként nem oldható meg;
  • életkorhoz kötött kötelező védőoltás.[36]

A Korm. rendelet szabályozása szakított a korábbi, teljes körű ellátást biztosító szabályozással, és leszűkítette a térítésmentesen hozzáférhető ellátások körét, ugyanakkor ki kell emelni, hogy nem korlátozta azt teljesen a sürgősségi ellátásokra. A menedékesek által igénybe vehető ellátások kiterjedtek az állapot stabilizációjáig tartó folyamatra, beleértve a gyógyszere, gyógyászati segédeszközökre való jogosultságot, illetve külön területként a terhesgondozásra, védőoltásokra.

A 25/1998. Korm. rendelet egyértelműen meghatározta a szállástól függő igénybevételi rendet és utakat, egyben egyértelművé tette, hogy a befogadóállomáson tartózkodó menedékes egészségügyi alapellátása a befogadóállomáson történik, a befogadóállomáson kívül lakó menedékes a lakóhelye vagy a tartózkodási helye szerinti – a területi ellátási kötelezettséggel egészségügyi szolgáltatást nyújtó – háziorvosnál jogosult az alapellátásra.[37] Járóbeteg-szakellátás és kórházi ellátás igényebvételére – a sürgős szükség esetén történő igénybevétel kivételével – pedig csak az alapellátást nyújtó orvos beutalása alapján volt mód. Az ellátást tehát a társadalombiztosítási intézményrendszer nyújtotta, de a költségeket nem a társadalombiztosítás, hanem a menekültügyi ágazat térítette meg.[38] Új elemként jelent meg azonban, hogy erre akkor került sor, ha annak megfizetését nemzetközi egyezményben a hazánk nem vállalta. (Ilyen kötelezettség lehetett például az Európai Szociális Karta rendelkezéseinek figyelembevétele, mert akkor hazai jogszabály erejénél fogva a központi költségvetés közvetlenül biztosította a költségek fedezetét a társadalombiztosítási alapok számára.)

A törvény rögzítette, hogy a menedékes külön engedély nélkül munkát is vállalhat. Ez azért volt fontos, mert a munkavállalás mindig azonnal rendezi a társadalombiztosítási jogviszonyt, így az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférést is.[39]

3. A jelenleg hatályos magyar szabályozás

2007-ben elfogadták a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Met.) és végrehajtási rendeletét, a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 301/2007. (XI. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Metvhr.), melyek jelenleg is hatályosak. Az új törvénnyel megerősítésre került az 1997-ben elfogadott elvi megközelítés és jogi szabályozás, illetve tovább differenciáltak a menekültkénti és a menedékeskénti elismerés szabályai között, hogy rövid idő alatt nagy mennyiségű kérelmet tudjanak elbírálni egyszerűsített szempontrendszer alapján.

Legalább ilyen fontos körülmény volt az újraszabályozásban, hogy az Európai Unióban több jogszabályt is elfogadtak, amelyeket át kellett ültetni a magyar jogba. Az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei rendkívüli ülésén megállapodás született arról, hogy az Európai Tanács törekedik a genfi egyezmény teljes és mindenre kiterjedő alkalmazásán alapuló Közös Európai Menekültügyi Rendszer létrehozására.[40] A harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státusok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelv a menekültek státuszát rendezte. 2001-től a 2001/55/EK irányelv rendezi az ideiglenes védelem közös európai minimumszabályait, amely a menedékes fogalmat és a nekik járó ellátásokat érintette.[41] „Az irányelv alkalmazásában az ideiglenes védelem célja a hazájukba visszatérni nem képes, lakóhelyüket elhagyni kényszerült, harmadik országból származó személyek tömeges beáramlása esetén azonnali védelem biztosítása különösen akkor, ha annak kockázata is fennáll, hogy a menekültügyi rendszer nem lesz képes ezt a beáramlást feldolgozni anélkül, hogy ez ne érintené hátrányosan hatékony működését.”[42] E jogszabályokat még a 2015-ös nagy menekülthullám előtt fogadták el, ezért mindenképpen hozzájárultak ahhoz, hogy az európai uniós tagállamok kezelni tudják a válságot.[43]

Magyarország kérelemre menedékjogot biztosít azoknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek, vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. További feltételeket jelent, hogy a személy csak nem magyar állampolgár lehet, és csak azok élvezhetik e jogot, akik Magyarország területére olyan országból érkeztek, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének voltak kitéve, továbbá más országtól védelmet nem kapnak. Jól láthatóan tehát számos együttes feltétel teljesítése szükséges ahhoz, hogy a menedékjogot – menekültként – az érintett személy megkapja. A Met. a menekültek kötelezettségei tekintetében az alábbiakat adja meg: a menekültügyi hatósággal való együttműködés kötelezettsége, és az egészségügyi hatósággal való együttműködés kötelezettsége (egészségügyi szűrés, gyógykezelés jogszabályban előírt kötelezettsége, valamint az egészségügyi hatóság által megbetegedési veszély esetén elrendelt, hiányzó védőoltások pótlása).

3.1. A MENEKÜLTEKNEK JÁRÓ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK

A hatályos uniós jogban a kvalifikációs irányelv – a 2004/83/EK irányelvet 2011-ben felváltó 2011/95/EK irányelv[44] – határozza meg a menekültek számára a tartózkodási engedélyeken és az úti okmányokon át egészen a munkavállaláshoz, oktatáshoz, szociális jóléthez, egészségügyi ellátáshoz, elszállásoláshoz és az integrációt elősegítő intézkedésekhez való hozzáférést.[45] A hozzáférés alapja az egyenlő bánásmód, amelyet a Met. 10. § (1) bekezdése fektet le, melynek értelmében „[a] menekültet, ha törvény vagy kormányrendelet kifejezetten eltérően nem rendelkezik – a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivétellel –, a magyar állampolgár jogai illetik meg, és kötelezettségei terhelik”. Ugyanakkor önmagában az a tény, hogy valaki a magyar állampolgárokkal megegyező jogokkal rendelkezik, még nem biztosítja számára automatikusan a magyar társadalombiztosítási rendszer keretében az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés jogát.

3.1.1. A Tbj. hatálya alá tartozó menekült ellátása

Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés konkrétumairól – mind a magyar állampolgárok, mind a menekültek tekintetében – a társadalombiztosítási szabályok rendelkeznek. A 2007-es menekültügyi törvény idején hatályos 1997. évi Tbj.-t időközben felváltotta a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.), de a témánk szempontjából releváns elvek nem változtak.[46]

A társadalombiztosítási jogviszony alapvetően keresőtevékenység folytatásával jön létre,[47] illetve egészségügyi szolgáltatásra jogosult – a biztosított, valamint az uniós vagy a nemzetközi jog alapján[48] jogosult személyeken túl – az, aki arra térítésmentesen jogot szerez,[49] egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével jogot szerez[50] vagy megállapodással válik jogosulttá.[51] Mindezek a lehetőségek nyitva állnak a menekültek előtt.[52]

A keresőtevékenység folytatása és a megállapodás megkötése olyan kategóriák, amelyek sui generis létrehozzák az egészségügyi szolgáltatásra való jogot, függetlenül attól, hogy a menekültnek van-e lakóhelye Magyarországon. Az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság megszerzése térítésmentesen vagy egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével azonban – túlnyomórészt – lakóhelytől függ, amelyet nem magyar és nem EGT[53]-állampolgárok nehezen szerezhetnek meg. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy a Tbj. – mind a régi, mind az új – belföldinek minősítette a menekülteket: belföldi a Magyarország területén a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény szerint bejelentett lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár, a bevándorolt és a letelepedett jogállású, valamint a menekültként vagy oltalmazottként elismert személy.[54] A belföldi minősítés azt jelenti, hogy valaki lakcímként jelentheti be azt a címet, ahol él, és ezáltal – a társadalombiztosítási jogban belföldivé válva – kedvezményhez juthat. A kedvezmény a Tbj. 22. § (1) bekezdésében kerül lefektetésre. Eszerint egészségügyi szolgáltatásra jogosult az, aki beletartozik a szakasz huszonkét alpontban jelölt valamely kategóriájába.[55] Ezen huszonkét kategória közül tizenöt kategóriában jogosultsági feltétel a belföldi minőség. A belföldi feltétel alóli érdemi kivételt jelentenek a kiskorúak, akik akkor is jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, ha csak tartózkodási helyük van Magyarországon.[56]

A menekültek tehát külföldiként is megkapják a lakcím létesítésének lehetőségét és az azzal járó kedvezményeket a társadalombiztosítási jogban, tehát keresőtevékenység hiányában, jogszerű tartózkodással is bekerülhetnek a Tbj. hatálya alá, ugyanazokkal a feltételekkel, mint a magyar állampolgárok.

3.1.2. A Tbj. hatálya alá nem tartozó menekült ellátása

Vannak azonban olyan – felnőtt – menekültek (hiszen a kiskorúak tartózkodási hellyel is bekerülnek a Tbj. hatálya alá), akik nem kerülnek be a Tbj. hatálya alá, mert nem folytatnak keresőtevékenységet, illetve nem jelentenek be lakcímet. A Met. akként rendelkezik erre az esetre, hogy „[a]mennyiben a menekült és az oltalmazott nem áll társadalombiztosítási jogviszonyban, elismerésétől számított 6 hónapig a 29/A. § szerint jogosult egészségügyi alapellátásra és külön jogszabály szerinti egészségügyi ellátásra.”[57] A külön jogszabály a Metvhr., amelynek a 44. § (1) bekezdése értelmében „[h]a a menekült vagy az oltalmazott nem áll társadalombiztosítási jogviszonyban, az elismerésről szóló határozat véglegessé válásától számított hat hónapig egészségügyi ellátására a 26–28. §-ban foglaltak szerint jogosult”.

A Metvhr. 26–28. §-ai alapján betegség esetén a társadalombiztosítási jogviszonyban nem álló elismert menekültek térítésmentesen jogosultak:

  • az egészségügyi alapellátásra, a háziorvosi ellátás körébe tartozó vizsgálatokra és gyógykezelésre;
  • sürgős szükség esetén a szükséges járóbeteg-szakellátás keretében történő vizsgálatra, gyógykezelésre, továbbá az ellátás során felhasznált gyógyszerre és kötszerre;
  • a sürgős szükség esetén igénybe vett fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásra, valamint annak során az orvos előírása szerinti gyógykezelésre – ideértve a műtéti beavatkozásokat, továbbá az annak során felhasznált gyógyászati anyagokat és protetikai eszközöket –, gyógyászati ellátásra, a gyógykezeléshez szükséges gyógyszerre, kötszerre és étkezésre;
  • a járóbeteg-szakellátást vagy a fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést követően a betegségből való gyógyulásig, illetve az állapot stabilizálódásáig szükséges vizsgálatra és gyógy­kezelésre, továbbá valamennyi, nem helyettesíthető gyógyszerre és a gyógyszer beadásához szükséges gyógyászati segédeszközre;
  • orvos által rendelt egyéb gyógyászati segédeszközre, valamint annak javítására;
  • sürgősségi fogászati ellátásra és fogmegtartó kezelésre, feltéve, hogy a legalacsonyabb térítési kategóriába tartozó kezelést veszi igénybe;
  • terhesgondozásra és szülészeti ellátásra, illetve a magzati élet védelméről szóló törvényben meghatározott feltételek szerint a terhesség megszakítását célzó beavatkozásra, illetve a Családvédelmi Szolgálat tanácsadásán történő részvételre, valamint a terhesség-megszakítás kérelmezésére;
  • külön jogszabály szerint a „közgyógyellátásra jogosultak” részére térítésmentesen, illetve „egészségügyi rendelkezés” alapján 90 százalékos vagy 100 százalékos társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerre és kötszerre;[58]
  • betegszállításra, ha az egészségügyi állapot miatt a szállítás másként nem oldható meg;
  • az életkorhoz kötött kötelező védőoltásra.[59]

Az igénybe vehető ellátások tehát túlterjeszkednek a sürgős szükség esetén igénybe vehető ellátások körén, de nem fedik le az Ebtv.-ben foglalt ellátások teljes körét. Csak azok az ellátások járnak, amelyek sürgős szükség esetén vehetők igénybe,[60] valamint az ezt követően a betegségből való gyógyulásig, illetve az állapot stabilizálódásáig szükséges vizsgálatok és gyógykezelések. Speciális kedvezményezett terület a terhesgondozás és a szülészeti ellátás, valamint az életkorhoz kötött védőoltások.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az ellátások csak hat hónapig járhatnak a menekült részére, ezt követően már csak a Tbj. szerint lehet jogosult egészségügyi szolgáltatásokra, és ha nem tud bekerüli a Tbj. hatálya alá, akkor nem lesz jogosult a kötelező egészségbiztosítás ellátásaira (ugyanez történik az ilyen helyzetben lévő magyar állampolgárokkal is).

Abban a két esetben tehát, ha a) eltelt hat hónap úgy, hogy a menekült nem áll társadalombiztosítási jogviszonyban vagy b) a menekült társadalombiztosítási jogviszonya létrejön a Tbj. alapján, akkor kikerül a menekültügyi rezsim hatálya alól, és kizárólag azokat az ellátásokat veheti igénybe, amelyek – az előző pont szerint – a Tbj. és az Ebtv. alapján járnak.

3.2. A MENEDÉKES FOGALOM HOZZÁIGAZÍTÁSA AZ UNIÓS NORMÁKHOZ

A Met. két pontba szedte a korában egy pontban szereplő menedékes fogalmat. A menedékes számára biztosított ideiglenes védelem fogalma a 2001/55/EK irányelv 2. cikk a) pontja alapján meghatározott definícióként került be a törvénybe. Eszerint Magyarország menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki Magyarország területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet az Európai Unió Tanácsa – a 2001/55/EK irányelvben meghatározott eljárás szerint – ideiglenes védelemre jogosultként elismert, vagy a Kormány ideiglenes védelemre jogosultként ismert el, mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése – így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód – miatt elmenekülni kényszerültek.[61]

Az uniós szabályok szerinti eljáráson túl azonban fontos, hogy nemzeti döntés is lehetőséget biztosít az ideiglenes menedék nyújtására. A Met. 19. § b) pontja alapján a Kormány dönt arról, hogy mely eseményekkel összefüggésben, továbbá mely földrajzi területről érkezők, illetve mely népcsoportok tagjai esetében vállalja menekülők tömeges befogadását, védelmét és ellátását. A ma hatályos szabályozás szerint a Kormány rendelkezése alapján a védelem a meghatározott időtartam lejártáig vagy tény bekövetkeztéig áll fenn, de a Kormány határozhat úgy, hogy meghosszabbítja az ideiglenes védelmet.

A Met. a korábbi szabályozással ellentétben tehát nem a menedékes fogalmat definiálja, hanem a Met. 2. § e) pontjában az ideiglenes védelem fogalmát határozza meg, ez a menedékest megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összessége, ami az 1. § (1) bekezdésében, illetve a 3. § (2) bekezdésében foglaltakkal összeolvasva adja meg a menedékeskénti elismerés tartalmát: a törvény szabályozza a Magyarország által nyújtott menedékjog tartalmát, a menedékesként történő elismerés feltételeit, és rögzíti, hogy a menedékesként elismert személy menedékjogot élvez.

3.3. A MENEDÉKESEKNEK JÁRÓ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSOK A MET. ÉS A METVHR. ALAPJÁN

A menedékest, a menedékesként vagy menekültként elismerését kérőt a Met. és a Metvhr. alapján ugyanolyan hozzáférés illeti meg térítésmentesen a magyar közfinanszírozott egészségügyi ellátórendszerhez, mint a nem Tbj. hatálya alá tartozó menekülteket (lásd a 3.1.2. alcímet). A menedékesek és a menedékesként elismerést kérők egészségének megfelelő és alapszükségleteit kielégítő életszínvonalon biztosító feltételek megteremtése állami feladat. A magyar állam ezzel összefüggő feladatait alapvetően az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságon (OIF) keresztül látja el.[62]

A Metvhr. 15. § (1) bekezdés b) pontja szerint a menedékesként elismerését kérőt megilleti az egészségügyi ellátás a Metvhr. 26–28. §-ában foglaltak szerint. Továbbá, a Metvhr. 44. § (2) bekezdése szerint, ha a (már elismert) menedékes nem áll társadalombiztosítási jogviszonyban, akkor egészségügyi ellátására szintén a Metvhr. 26–28. §-a alapján jogosult.[63] E tekintetben mindenképpen figyelemmel kellett lenni arra, hogy az uniós szabályozás (a korábban említett 2001/55/EK irányelv) alapján az egyéves vagy meghosszabbított jogállás keretében a tagállamnak többek között biztosítania kell az egészségügyi ellátást, de legalább a sürgősségi ellátást és gyógykezelést. A 2001/55/EK irányelv 13. cikk (2) és (4) bekezdése szerint „[a] (4) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, az egészségügyi ellátáshoz szükséges segítség kiterjed legalább a sürgősségi ellátásra, valamint a betegségek alapvető kezelésére”, illetve: „[a] tagállamok az olyan átmeneti védelmet élvező személyeket, akik különleges bánásmódot igényelnek, pl. kísérő nélküli kiskorúakat, illetve a kínzás, nemi erőszak vagy más súlyos lelki, fizikai vagy szexuális erőszak áldozatait megfelelő orvosi és egyéb segítségben részesítik”.

Ennek fényében – legalábbis elvi szinten – elmondható, hogy az irányelvi elvárásoknál szélesebb körben adott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a magyar jog a menedékeseknek.

A menedékesre vonatkozó elismerési[64] és jogállásra vonatkozó szabályokat az V. fejezet részletesen kibontja, majd a Met. 32. § (2) bekezdésében rendezi az ellátásokra való jogosultság kereteit. „A menedékes – rászorultsága esetén – jogosult a befogadás anyagi feltételeire, valamint a külön jogszabályban meghatározott ellátásra és támogatásra.” Az ellátás igénybevétele nem per se térítésmentes számukra. Az a főszabály, hogy csak akkor vehetik igénybe térítésmentesen az ellátásokat, ha azok anyagi fedezete nem áll rendelkezésükre. Az anyagi fedezet létét a menekültügyi hatóság a menedékest érintő eljárás teljes időtartama alatt hivatalból vizsgálja. Az elismerést kérő menedékesnek a Metvhr. 2. mellékletében meghatározott nyomtatvány kitöltésével, az elismert menedékesnek pedig a 3. mellékletben meghatározott nyomtatvány kitöltésével kell nyilatkoznia a vagyoni és jövedelmi helyzetéről.[65] A menekültügyi hatóság az elismerést kérő igényének benyújtásától számított harminc napon belül határozattal dönt az egészségügyi ellátásra való jogosultságról. Akkor tekinthető rászorultnak az elismerést kérő, tehát akkor járnak számára térítésmentesen az egészségügyi ellátások, ha nincsen vagyona és az egy főre jutó jövedelem – őt és közös háztartásban élő családtagjait is külön számítva – nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimumot[66] (2022-ben 28 500 forintot). Ha utólag bebizonyosodik, hogy az érintett mégsem volt rászorult, tehát rendelkezett az egészségügyi ellátás fedezetével (azaz ellátásáról saját maga is képes lett volna gondoskodni), a menekültügyi hatóság elrendelheti a költségek visszatérítését és behajtását.[67]

Az egészségügyi ellátást nem lehet bárhogy igénybe venni térítésmentesen. Egyrészt az elismerését kérő a menekültügyi hatóság által biztosított ellátásokat csak abban az esetben veheti igénybe, ha elhelyezéséről és ellátásáról a menekültügyi hatóság befogadóállomáson, menekültügyi őrizetben vagy szerződéses szálláshelyen gondoskodik.[68] Másrészt az érintett egészségügyi ellátást térítésmentesen csak a tényleges tartózkodási helye alapján kijelölt egészségügyi szolgáltatónál vehet igénybe, tehát a magyar ellátórendszer általános főszabálya érvényesül: a területi ellátási kötelezettséggel működő egészségügyi szolgáltatónál lehet ellátást igénybe venni.[69]

Jól láthatóan – figyelemmel az uniós normákra is – egy igen cizellált normarendszert fektettek le, azonban gyakorlati alkalmazása több tekintetben is kérdést vet fel. A legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy a lefektetett jogi normák egy valódi gyakorlati alkalmazási helyzetben mennyire működőképesek. A menedékesek jogállásával kapcsolatban egyet kell érteni azzal az állásponttal, mely arra mutat rá, hogy a Kormány 2022-ig soha nem alkalmazta a menedékesekre vonatkozó törvényi rendelkezéseket a gyakorlatban, és hogy ennek oka az volt, hogy az egyéniesített döntéshez szokott hatósági rendszer nem tudott és/vagy akart egyéni vizsgálat nélkül státuszt és jogokat adni a tömegesen ideérkezőknek.[70]

Valóban érdemes figyelembe venni, hogy amikor érdemben várható menedékesek tömeges megjelenése, gyorsabb és hatékonyabb rendszerre van szükség, mint amit a hagyományos menekültügyben alkalmazott eljárásrendek biztosítani tudnak. Erre jó példa maga a kiindulópontként tekinthető jugoszláv háborúk időszaka is. „A jugoszláviai polgárháború elől menekülők esetében nem került sor a hatályos menekültügyi szabályok szerinti eljárás lefolytatására. Az ideiglenes védelmet kapott személyeket a helyi szervek regisztrálták és látták el igazolvánnyal. […] A befogadóállomások tömeges ellátási feladatokat a ’90-es évek első felében, a délszláv háború alatt láttak el. Ekkor több ezer, adott esetben több tízezer menekült személy azonnali fogadását kellett megoldani, ami speciális rövid távú eszközöket, szervezeti és személyzeti feltételeket kívánt meg.”[71] Alapvető változást hozott az ideiglenes védelem terén az ukrán-orosz háború 2022-ben, amely nagyságrendjében sokszorosan felülmúlja a jugoszláv polgárháborúk okozta helyzetet.

4. Az ukrán menekülőknek a 86/2022. (III. 7.) Korm. rendelet alapján járó egyéb ellátások

A 2022. február 24-én indított orosz hadművelet több millió ukránt arra késztetett, hogy a harcok elől menekülve elhagyja az országot. Több százezren érkeztek Magyarországra is. A menekültügy és a befogadás szabályozása számos európai uniós hatáskört is érint,[72] ezért az Európai Uniónak is gyorsan kellett reagálnia a kialakult helyzetre. 2022. március 4-én a Tanács elfogadta a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek Ukrajnából való tömeges beáramlása tényének a 2001/55/EK irányelv 5. cikke értelmében történő megállapításáról és átmeneti védelem bevezetéséről szóló 2022/382 tanácsi végrehajtási határozatot (a továbbiakban: 2022/282 végrehajtási határozat).[73]

A 2022/282 végrehajtási határozat (11) preambulumbekezdése szerint a határozat tárgya átmeneti védelem bevezetése azon Ukrajnában tartózkodó ukrán állampolgárokra vonatkozóan, akik az orosz fegyveres erők által 2022. február 24-én megkezdett katonai invázió eredményeként, azon a napon vagy azt követően lakóhelyüket elhagyni kényszerültek. A 2001/55/EK irányelvvel összhangban az átmeneti védelem kezdeti időtartama egy év. Ez az időtartam hat hónapos időszakonként legfeljebb további egy évre automatikusan meghosszabbítható.[74] A 2001/55/EK irányelv alapján pedig a tagállamok biztosítják az átmeneti védelem minimumkövetelményeit az érintett személyeknek, amelyek kiterjednek a tartózkodási okmányok könnyített kiadására,[75] munkavégzési lehetőség biztosítására,[76] megfelelő szálláshely biztosítására,[77] és arra, hogy tizennyolc év alatti személyek részére a befogadó tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett hozzáférést biztosítanak az oktatási rendszerhez.[78]

Ahogy erre fentebb rámutattunk, a 2001/55/EK irányelv 13. cikk (2) bekezdése megköveteli a tagállamoktól az egészségügyi segítségnyújtást, amelynek ki kell terjednie legalább a sürgősségi ellátásra, valamint a betegségek alapvető kezelésére. Magyarország – implementálva a fent említett tanácsi végrehajtási határozatot – 2022. március 7-én elfogadta az ideiglenes védelemre jogosultként elismert személyekkel kapcsolatos veszélyhelyzeti szabályokról, továbbá a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény szabályainak eltérő alkalmazásáról szóló 86/2022. (III. 7.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: 86/2022. Korm. rendelet). A 86/2022. Korm. rendelet másnap – 2022. március 8-án – hatályba lépett, és rendelkezik az ukrán menekülők részére az átmeneti védelem nyújtásának minden területéről, beleértve az egészségügyi ellátásokat is.

Ezenfelül a 86/2022. Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés b) pontja további ellátásokra való jogosultságot is alapított. Eszerint az ukrán menedékesként elismerést kérőt és a menedékest megilleti a Metvhr. 44. § (2) bekezdése szerinti egészségügyi ellátáson túl az onkológiai szakellátás, egyéb krónikus betegellátás keretében vizsgálat és gyógykezelés, továbbá az ártámogatással a társadalombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak által az onkológiai szakellátás és egyéb krónikus betegellátás, valamint az egészségügyi alapellátás keretében állapotjavítás, állapotfenntartás vagy fájdalomcsillapítás érdekében igénybe vehető gyógyszerkészítmény.

A 86/2022. Korm. rendelet 1. §-a kimondja, hogy a „rendelet alkalmazásában menedékes: Magyarország által menedékesként a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény […] 19. § a) pontja szerint védelemben részesített, a) az Ukrajnában 2022. február 24-ét megelőzően tartózkodó ukrán állampolgár.” A 86/2022. Korm. rendelet tehát a jogszabály erejénél fogva menedékesnek minősíti az Ukrajnából menekülőket (függetlenül attól, hogy kérik-e a menedékeskénti elismerést, vagy sem), és ezzel beemeli őket azok körébe, akik a 3.2. alcímben elemezett, a Metvhr. 44. § (2) bekezdése szerinti jogi rezsimben elérhető egészségügyi ellátásokat megkaphatják.[79]

A 86/2022. Korm. rendelet szabályai alkalmazásának gyakorlati elősegítésére az egészségügyért felelős miniszter három egyedi utasítást is kiadott: a 8/2022. (III. 9.) EMMI egyedi utasítást, a 9/2022. (III. 11.) EMMI egyedi utasítást és a 10/2022. (III. 25.) EMMI egyedi utasítást. Ezek közül jelenleg is hatályban van a 9/2022. (III. 11.) EMMI egyedi utasítás és a 10/2022. (III. 25.) EMMI egyedi utasítás.

Az Ukrajnából érkező személyek egészségügyi ellátásáról szóló 9/2022. (III. 11.) EMMI utasítás 1. sz. melléklete tartalmazza az Ukrajnából Magyarországra érkezők esetében követendő eljárásrendet, betegség vagy fertőzés gyanújának esetére. Az eljárásrend megerősíti a területi ellátási kötelezettség alkalmazását, kimondja, hogy „[a]z egészségügyi ellátást a betegség, fertőzés gyanújának felmerülésekor az állandó lakóhelye vagy tartózkodási helye, megtalálási helye szerint területi ellátási kötelezettséggel bíró háziorvosnak, illetve alapellátási ügyeletnek kell biztosítani, aki ha szükséges, a területi ellátást biztosító kórházba, infektológiai osztályra/részlegre utalja a beteget.” Amennyiben védőoltás (COVID–19 vagy influenza elleni védőoltás, MMR-oltás tizenöt hónapos kor felettiek részére) felajánlására van szükség, akkor az immunizáláshoz szükséges oltóanyagot a Nemzeti Népegészségügyi Központ vakcinakészletéből biztosítják. A járóbeteg-szakellátás és a fekvőbeteg-szakellátás igénybevétele is a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező egészségügyi szolgáltatónál történik – mind a sürgősségi, mind a folyamatban lévő terápiás beavatkozások tekintetében.

A 10/2022. (III. 25.) EMMI egyedi utasítás az Ukrajnából 2022. február hó 24-én vagy azt követően érkező személyek részére vényen rendelhető gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök felírásáról, kiadásáról, elszámolásáról konkrét szabályokat tartalmaz az ártámogatással rendelhető gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre. A felírásra a vényírásra használt szoftver alkalmazandó, de ha abban nem regisztrálhatóak megfelelően az adatok, akkor egy külön internetes felületen írhatják fel az orvosok a termékeket, illetve gyógyszer és gyógyászati segédeszköz is rendelhető a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által kiadott papíralapú vényen. A gyógyszertárban és gyógyászati segédeszközt forgalmazónál a gyógyszer vagy gyógyászati segédeszközt kiadása tehát felírási igazolás vagy papíralapú vény alapján történik.

Az olyan ellátások azonban, amelyek a sürgősségi ellátást biztosító nemzetközi szociálpolitikai egyezményben[80] és az ennél szélesebb körű ellátásokat nyújtó 86/2022. Korm. rendeletben szabályozott körön kívül esnek, nem járnak térítésmentesen, azért a betegnek fizetnie kell. Ha tehát egy ukrán állampolgár menekülő például vérképet vagy gyomortükrözést szeretne csináltatni, és ennek nincs különös sürgősségi indikációja, akkor ennek nyújtását az egészségügyi szolgáltató térítéstől teheti függővé. Ezen helyzetre alkalmazandó a Magyarország területén tartózkodó, egészségügyi szolgáltatásra a társadalombiztosítás keretében nem jogosult személyek egészségügyi ellátásának, valamint az egészségügyi szolgáltatás biztosítására kötött megállapodás egyes szabályairól szóló 28/2020. (VIII. 19.) EMMI rendelet, amely 2020. augusztus 20-tól hatályos.[81]

Nagyon fontos megemlíteni, hogy a Korm. rendelet szerinti szabályok vonatkoznak azokra az Ukrajnában élő magyar állampolgárokra is, akik menekülnek, és magyar állampolgárságuk okán nem részesülnek már egyébként is ellátásban. A 2011-ben bevezetett kedvezményes honosítás lehetőségével sokan éltek, 2015-ben a honosított kárpátaljai magyarok száma majdnem elérte a 900 ezer főt, de közülük csak nagyon kevesen, 2011 és 2015 között mindösszesen 61 ezren költöztek ténylegesen Magyarországra.[82] A többiek tehát akár potenciális menekülőkké válhatnak.

5. Összefoglalás

A magyarországi modern – valójában alig több mint harminc­éves –, a menedéket kérő, menedékre szoruló személyek jogait védő szabályrendszer fejlődése, azon belül az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és jogi kereteinek biztosítása különös megvilágításba került a 2022. évi orosz–ukrán háború elől menekülni kényszerült többmilliós népességnek a támogatása kapcsán. E jogoknak a történeti fejlődését tekintve három nagy szakaszát különböztethetjük meg.

Az első szakaszban a rendszerváltást időben megelőző, Romániából érkező menekülőhullám tagjai döntően magyar nemzetiségű személyek voltak. Ez a menedéket kérő jelentős számú személy valódi gyakorlati kihívás elé állította a magyar ellátó- és szabályozórendszereket. A délszláv válság okozta a következő nagy migrációs hullámot, jogi értelemben hasonló helyzetet teremtve az 1988–1990-es években, azonban itt már egyértelműen más nemzetiségűek helyzetét kellett rendezni.

Nagy hullámokban érkező tömegek esetében döntően háború vagy háborús jellegű körülmények elől menekülő személyeken egyszerűsített bizonyítási eljárással lehetett csak érdemben hatékonyan és gyorsan segíteni. Ez azt jelentette, hogy az eljáró hatóságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmező megfelelt-e a magyar fél részéről kialakított a kért/remélt menedék biztosítására vonatkozó a feltételeknek, illetve nem volt-e kizáró, illetőleg korlátozó ok ezen személyek tekintetében. Ha ilyen nem volt, akkor az érintettnek hazánk területén joga volt tartózkodni, és a magyar jog által biztosított védelmet élvezni. Ebben az időszakban a magyar jog részévé még nem egyértelműen vált a menekültek helyzetét rendező genfi egyezmény. Jelentős átfogó szabályozás helyett tehát a problémák megoldására és kezelésére irányuló intézkedések történtek, és az azokat működtető mechanizmusok épültek ki, ugyanakkor egyértelműen nem a jogi kategóriák jogszabályi elkülönítésére helyezte a hangsúlyt a kormány.

Az 1988–1997 közti időszakot az jellemezte, hogy sok magyar nemzetiségű személy kért ideiglenes védelmet, a szomszédos országokból menekülők közül sokan véglegesen letelepedtek Magyarországon és állampolgárrá, biztosítottá váltak, sokan pedig más országokba távoztak. A hazánkba érkezők igazából nagy részben menedékesek voltak a mai fogalmaink szerint és nem menekültek. A menekült és ideiglenes védelemben részesített személyek státusza között nem volt nagy technikai és tartalmi eltérés, az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésük pedig lényegében teljesen ugyanolyan volt. Aki valamelyik kategóriába bekerült, akár menekültként, akár menedékesként – vagy ilyenkénti elismerését kérte –, annak lényegében ugyanaz, az egyébként a sürgős szükséget lényegesen meghaladó, a tartózkodás kényszerűségét és annak nem belátható idejét is figyelembe vevő, mértékben járt egészségügyi ellátás.

Bár időközben Magyarország csatlakozott a genfi egyezményhez, azonban azt területi fenntartással tette (csak Európából fogadva el a menekültek érkezésének lehetőségét), így nem mondhatjuk, hogy a jogi szabályozás területén egy kiforrott alapra teljeskörűen építkezett volna a magyar szabályozás az első évtizedben. Általánosságban az is elmondható, hogy az akkor hatályos társadalombiztosítási szabályokra, mint mögöttes szabályokra való támaszkodással a menekülők 1997-ig szinte egyenlő bánásmódot élveztek a társadalombiztosítási egészségügyi ellátásra jogosult magyar állampolgárokkal.

A második szakasz nyitányaként 1997-ben, egy sokkal békésebb környezetben elfogadták az első önálló menedékjogi törvényt, de ebben az időszakban már nem volt jelentős az itt tartózkodó, menedéket élvezők száma. 1997-től alapvetően változott meg a jogi környezet, amikor a törvényi szintű szabályozásban rendszerszinten kettévált a menekült, menekültkénti elismerését kérő és a menedékes kategória fogalma és tartalma, és ellátási jogosultságaik is cizellátabb szabályozást nyertek. Magyarország feloldotta a menekültekre vonatkozó területi korlátozást, ezzel teljeskörűen elismerte magára nézve kötelezően alkalmazandónak a genfi egyezményt, de bevezette a menedékesekre vonatkozó területi korlátozást. Vagyis – először országgyűlési, később – kormánydöntéstől tette függővé, hogy mely személyeknek ad védelmet, és mely térségből való érkezésük esetén.

Míg a törvényt megelőző időszakban a szabályok nem differenciáltak az érintettek között státuszuk szerint az egészségügyi ellátás tekintetében, addig 1997-ben egyértelműen megváltozott a menekültkénti elismerést kérők és menedékesek által hozzáférhető ellátások köre. Míg korábban szinte teljes egyenlő bánásmódot élveztek a menekültekkel és a magyar állampolgárokkal, az új szabályozás leszűkítette a térítésmentesen hozzáférhető ellátások körét az alapellátásra, a sürgős szükség miatt igénybe vehető járóbeteg- és fekvőbeteg-szakellátásra, az azt követő gyógyuláshoz szükséges ellátásokra, a terhesgondozásra és a betegszállításra. Eközben az elismert menekültek egyenlő bánásmódja megmaradt lényegében a biztosított (egészségügyi ellátásra jogosult) magyar állampolgárokkal azonos szinten.

E tekintetben fontos azonban hangsúlyozni, hogy a menedéket élvezők azon köre, aki szabályosan munkát vállalt, és bejelentésre került, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférése tekintetében a magyar állampolgárokkal azonos jogokat szerzett és a teljes körű szolgáltatási csomaghoz fért hozzá. Míg ez természetesen igaz volt a menekültre is, a menekültek ennél szélesebb körben is élveztek jogokat. Ha teljesítették az erre vonatkozó feltételeket – a munkavállalás esetein túl is –, a belföldi jogállású magyar állampolgárokkal azonos megítélés és a mindenkori Tbj. szabályai szerint egészségügyi szolgáltatásra jogosulti körbe tartoztak. Az 1997-ben hatályba lépő menekültügyi törvénnyel szinte egy időben fogadták el az 1997. évi Tbj., amely szerint a menekültek belföldinek minősültek, és így keresőtevékenység hiányában is egészségügyi szolgáltatásra jogosulttá válhattak, ha jogszerűen éltek Magyarországon és lakóhelyet szereztek.

Az az oka, hogy 1997-től ilyen élesen kettévált a két csoportra vonatkozó szabályozás, hogy a menedékes fogalmának meghatározásával és az e személyi kör esetében alkalmazandó szabályok megalkotásával a jogalkotó azt a meglévő gyakorlatot emelte törvényi szintre, ami arra épült, hogy a menedékesek többsége csak átmenetileg kért menedéket, de alapvetően nem véglegesen akarták elhagyni hazájukat. Ezért erre az ideiglenességre figyelemmel volt szükséges meghatározni az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük tartalmát, és nem korlátlanul biztosítani számukra olyan jogokat, amelyek orvosilag nem szükségesek, de mert a magyar társadalombiztosítási csomag részét képezik, és azok a menekülteknek járnak.

Ez a jól kirajzolódó elkülönülést mutató megközelítés fennmaradt a 2007-es új törvényben (hatályos Met.) és annak végrehajtási Korm. rendeletében (hatályos Metvhr.) is, azzal kiegészítve, hogy Magyarországnak mint európai uniós tagállamnak közvetlenül az európai uniós jognak is meg kellett felelnie. A menekült és menedékes közti megkülönböztetés alapját – annak a jognak a fenntartásával, hogy hazánk dönthetett menedékeskénti elismerésről az irányelvi szabályokat meghaladó mértékben is – innentől, különösen az alkalmazott nómenklatúrákra figyelemmel, egyértelműen az uniós jogi környezet határozta meg.

A harmadik szakaszt most éljük át. 2022-ig a második szakasz cizellált, jóval inkább formális, mint a gyakorlat által vezérelt szabályozási rendszerének érdemi kipróbálására nem került sor. 2022 februárja óta a jugoszláv háború elől menekülők számát nagyságrendileg felülmúlta az Ukrajnából érkezők száma, és azonnali kormányzati intézkedések váltak szükségessé ennek a helyzetnek a kezelésére. Kormányzati intézkedések alatt pedig azonnali kormányrendeleti jogalkotást is kell érteni, amely az egészségügyért felelős miniszter egyedi utasításaival

  • egyrészről külön eljárás nélkül menedékre jogosultnak (a menedékes státusz elnyerése iránt benyújtott kérelem szabályszerű eljárásai nélkül) ismerte el a 2022. február 24-e után Ukrajnából érkezőket, ezzel felülemelkedve az egyéniesített hatósági gyakorlaton, és
  • eltörölte az anyagi feltételek vizsgálatát (vagyis, hogy az érintettek tudnák-e saját forrásból fizetni az ellátásukat), és
  • az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük tekintetében a hatályos jogszabályi rendelkezésekhez képest többletjogokat biztosított számukra.

Ezzel lényegében a jog és a gyakorlat szempontjából valahol a menekültek és a hatályos Met./Metvhr. szabályai szerinti menedékes közötti új (hibrid) kategóriát hoztak létre, amelynek igen fontos eleme a részükre megnyitott, speciálisan szabályozott egészségügyi ellátáshoz való, ténylegesen térítésmentes hozzáférés. Ez a hozzáférés pedig nemcsak a nem ukrán menedékesekhez képet jelent többletjogokat, hanem az uniós jog elvárásainál is, mert nemcsak a sürgősségi ellátásokat biztosítja, hanem annál nagyságrendekkel többet.

 


[1] A menekültek helyzetére vonatkozó 1951. július 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. január 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1989. évi 15. törvényerejű rendelet.

[2] Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 18. cikke.

[3] CSATLÓS Fruzsina: A menekültek helyzetének kezelése válságövezetekben civil és katonai eszközökkel. Doktori (PhD) értekezés, Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola, Budapest, 2021. 84. o. https://nkerepo.uni-nke.hu/xmlui/bitstream/handle/ 123456789/16720/csatlos_fruzsina_doktori_ertekezes.pdf;jsessionid=1A8E33F90686E64132A2079971D72E17?sequence=1 (2022- május 22.).

[4] A Letelepedési Alapról szóló 49/1988. (VI. 28.) MT rendelet.

[5] Jelentés a Letelepedési Alap működésének pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről. Állami Számvevőszék, 7-21/1990. https://www.asz.hu/storage/files/files/%C3%96sszes%20jelent%C3%A9s/1996/006j000.pdf?ctid=1256 (2022. május 22.).

[6] KLENNER Zoltán: A modern menekültügyi rendszer létrehozása és fejlődése a rendszerváltoztatás időszakában Magyarországon. Magyar Rendészet, 2017. 3. szám, 47–60. o.

[7] Ekkor a jogalapot már a Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény szolgáltatta.

[8] 1993. évi XXVI. törvény 3. § (2) bekezdés c)–e) pont.

[9] Genfi Egyezmény, 1. cikk A. pont (2) bekezdése. E fogalomnak megközelítőleg – bár nem szó szerint – megfeleltethető az Alaptörvény
XIV. cikke.

[10] Jelentés a Letelepedési Alap működésének pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről. 11. o.

[11] 1989. évi 15. törvényerejű rendelet 3. §.

[12] Az egyezményből fakadó kötelezettségek átültetéséről az 1989. évi 19. törvényerejű rendelet gondoskodott, míg a végrehajtásáról a menekültként való elismerésről szóló 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet. A földrajzi korlátozást 1997-ben oldották fel.

[13] KLENNER: i. m. 2017. 52. o.

[14] A menekültként való elismerésről szóló 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet és a menekülteket befogadóállomásokról szóló 64/1989. (VI. 30.) MT rendelet.

[15] KLENNER: i. m. 2017. 54. o.

[16] A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény hatályon kívül helyezte a 49/1988. (VI. 28.) MT rendeletet és a 64/1989. (VI. 30.) MT rendeletet.

[17] A Menekülteket Támogató Alapról szóló 1993. évi XXVI. törvény 3. § (2) bekezdés c)–d) pont.

[18] 129/1996. Korm. rendelet 7. § (1) bekezdés.

[19] 129/1996. Korm. rendelet 7. § (2) bekezdés.

[20] 1989-ben Hajdúszoboszlón volt az első befogadóállomás, később Békéscsaba, Bicske, Debrecen is fogadott menekülteket.

[21] Szálláshely-bejelentési kötelezettség terhelte a menekülteket és a menedékeseket abban az esetben, ha nem a befogadóállomáson éltek már, amit a jogszerű tartózkodást igazoló okmányaikon átvezettek. Az okmányok tekintetében erre az időszakra vonatkozóan ld. a menekültként való elismerésről szóló 101/1989. (IX. 28.) MT rendelet rendelkezéseit, vagy pl. (ld. később) a 1997-ben elfogadott menedékjogról szóló CXXXIX. törvény 20. § (2) bekezdés a) pontját.

[22] KLENNER: i. m. 2017. 56. o.

[23] A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 2. § a) pontja szerint menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy (a továbbiakban: külföldi), aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozás avagy politikai meg­győződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága – hontalan esetén szokásos tartózkodási helye – szerinti országon kívül, a Magyar Köztársaság területén tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, továbbá e személy közvetlen családtagja; feltéve, hogy az érintettet kérelmére a menekültügyi hatóság menekültként elismerte.

[24] Ld. ehhez a jelentős csökkenés tekintetében a Daytoni békét követő folyamatokra rámutató tanulmányokat: pl. BIHARI Rita: Bosznia-Hercegovina: belső kihívások és EU-csatlakozás. Hadtudományi Szemle, 2018. 2. szám, 111–126. o.

[25] Az eltartott hozzátartozó 1975-től 2007. július 1-ig volt a magyar jog része, azóta minden személy önállóan, saját jogán válhat biztosítottá az egészségügyi ellátások igénybevételére.

[26] Elfogadásra került 1997-ben két új törvény is: a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: 1997. évi Tbj.) és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.).

[27] A 25/1998. Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése értelmében a menekült az elismeréséről szóló jogerős határozat keltétől számított hat hónap elteltéig a befogadóállomáson tartózkodhatott, amennyiben nem volt más lakóhelye. Ezt az időtartamot a befogadóállomás vezetője egy ízben, hat hónappal meghosszabbíthatta.

[28] TÓTH Judit – DECMANN Bertalan: A menedékesekről szóló szabályozás hasznáról és káráról. In: Máltai Tanulmányok, 2020. 2. szám, 183–199. o. https://maltaitanulmanyok.maltai.hu/wp-content/uploads/2020/08/MT_2020_02-ebook.pdf (2022. május 22.) „[…] (s az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága és az Európa Tanács is számtalan ajánlást dolgozott ki az ideiglenes védelemre), a legtöbb uniós tagállam vonakodva használja ezt a lehetőséget” (Uo. 194. o.).

[29] Kiemelés a szerzőktől.

[30] A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 2. § b) pont.

[31] 2014-ig e jogkörrel az Országgyűlés rendelkezett, a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvény 277. §-a változtatott a hatáskör címzettjén. Tehát a Kormány dönt arról, hogy mely földrajzi területről érkezők, illetőleg mely népcsoport tagjai azok, akiket átmenetileg képes az ország védelemben részesíteni.

[32] Kiemelés és beiktatás a szerzőktől.

[33] Megállapította a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló 2001. évi XXXVIII. törvény 1. § (1) bekezdése, hatályos: 2002. január 1-jétől. „Az Európai Unió erre felhatalmazott intézménye” szövegrész ugyane törvény 28. § (2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályos.

[34] A Tanács 1995. szeptember 25-i állásfoglalása az ideiglenes védelemben részesülő személyek belépésével és tartózkodásával kapcsolatos kötelezettség megosztásáról és a Tanács 2001/55/EK irányelve (2001. július 20.) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlása estén nyújtandó átmeneti védelem minimumkövetelményeiről, valamint a tagállamok e személyek befogadása és a befogadás következményeinek viselése tekintetében tett erőfeszítései közötti egyensúly előmozdítására irányuló intézkedésekről (a továbbiakban: 2001/55/EK irányelv) (az ideiglenes védelemről szóló irányelv).

[35] A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény 48. §.

[36] 25/1998. Korm. rendelet 11–13. §.

[37] 25/1998. Korm. rendelet 12. § (1) bekezdés.

[38] A 25/1998. Korm. rendelet részletes elszámolási szabályokkal bővült (ld. a 13. §-t) a korábbi szabályokhoz képest, ami arra is utal egyértelműen, hogy a korábban alkalmazott lakonikusabb megtérítési rendelkezések gyakorlati működése hagyott kívánnivalót maga után, ami viszont értelemszerűen könnyen vezethet ahhoz, hogy a szolgáltatók vonakodnak a kicsit is vitatható ellátások nyújtására, ha annak elszámolását nem várhatják teljes biztonsággal.

[39] BERKE Gyula – KAJTÁR Edit – BANKÓ Zoltán: Bevezetés a társadalombiztosítási jogba. JPTE Állam- és Jogtudományi Kar, Pécs, 2006., HAJDÚ József – HOMICSKÓ Árpád Olivér (szerk.): Bevezetés a társadalombiztosítási jogba. Patrocinium, Budapest, 2018., HOFFMAN István – GELLÉRNÉ LUKÁCS Éva: Bevezetés a társadalombiztosítási és a szociális jogba. ELTE Eötvös, Budapest, 2020., GERGELY Katalin – KISS Zoltán: Kommentár a társadalombiztosításról szóló törvényhez. Wolters Kluwer, Budapest, 2020.

[40] HOFFMANN Tamás – ZIEGLER Tamás Dezső: A menekültügy jogi szabályozása. MTA Migrációs Kutatócsoport jelentésének jogi szekciója, 2015., PEDRYC Dorottya Krisztina: A menekült státusz meghatározása az 1951. évi Genfi Egyezmény szerint. Pázmány Law Working Papers, 2017/5. http://plwp.eu/files/2017-5_Pedryc_jav.pdf (2022. május 22.).

[41] Ennek eljárása az alábbi: az Európai Unió Tanácsának határozata megállapítja a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek tömeges beáramlásának tényét, meghatározza a védelemre szorulók várható számát, nagyságrendjét, továbbá az ideiglenes védelem kezdőnapját az Európai Unió minden tagállamára kiterjedő hatállyal. Az ideiglenes védelem egy évig tart. Amennyiben az ideiglenes védelem indokai továbbra is fennállnak, a Tanács a Bizottság javaslatára, a javaslatot benyújtó tagállam kérelmének vizsgálatát követően, minősített többséggel határozatot fogadhat el az ideiglenes védelem további, legfeljebb egy évvel történő meghosszabbításáról.

[42] Az angol nyelvű szövegben szereplő „temporary protection” kifejezés egyaránt fordítható ideiglenes, illetve átmeneti védelemként.

[43] Menekültek a világban. Statisztikai Tükör, Központi Statisztikai Hivatal, 2016. július 25. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/stattukor/menekult15.pdf (2022. május 22.) „A UNHCR fennhatósága alá tartozó államokban menekültként elismert személyek száma és a menekültekhez hasonló jogállásúak száma az elmúlt öt évben jelentősen nőtt, 2011 végén 10,4 millió volt, 2015 végén meghaladta a 16,1 millió főt, ami az elmúlt 20 évben tapasztalt legmagasabb érték” (Uo. 2. o.).

[44] Az Európai Parlament és a Tanács 2011/95/EK irányelve (2011. december 13.) a harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról.

[45] KLENNER Zoltán: Nemzetközi védelmet szerző külföldiek jogai és kötelezettségei, illetve integrációjuk hazánkban. In: KLENNER Zoltán (szerk.): Menekültügyi ismeretek. Dialóg Campus, Budapest, 2019. 166. o.

[46] GELLÉRNÉ LUKÁCS Éva – GERGELY Katalin: Az új Tbj. szellemisége és egyes konkrét szabályai. Munkajog, 2020. 1. szám, 35–41. o.

[47] Tbj. 6. §.

[48] Tbj. 3. §.

[49] Tbj 22. §.

[50] Tbj. 43. §.

[51] Tbj. 49. §.

[52] Ld. erről részletesen: ASBÓTH Márton – FAZEKAS Marianna – KONCZ József: Egészségügyi jog és igazgatás. ELTE Eötvös, Budapest, 2020.

[53] Európai Gazdasági Térség.

[54] Az 1997. évi Tbj. 4. § u) pont 1. alpontja és a Tbj. 4. § 1.1. pontja ugyanazt a szöveget tartalmazza.

[55] Idetartoznak, akik gyermeknevelés miatt pénzbeli ellátásban részesülnek, a nappali tagozatos hallgatók, a különböző szociális ellátásokban részesülők, az ösztöndíjas hallgatók, szociálisan rászorultak, fogvatartottak stb.

[56] Jogosult a Tbj. 22. § l) pontja értelmében a kiskorú, magyar állampolgársággal, menekült vagy oltalmazott jogállással és Magyarország területén lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel rendelkezik, továbbá az a nem magyar állampolgárságú kiskorú, aki Magyarország területén lakóhellyel rendelkezik.

[57] Met. 32. § (1a) bekezdés és Met. 29/A. §. Az elismerését kérő az egészségügyi alapellátásról szóló törvény szerinti alapellátásra, a külön jogszabály szerinti egészségügyi ellátásra pedig a Met.-ben, valamint a Kormány rendeletében meghatározott szabályok szerint jogosult.

[58] Fontos megjegyezni, hogy a Metvhr. megfogalmazása szerint megmaradnak a közgyógyellátáshoz való jogosultság külön jogszabályban foglalt feltételei, tehát a menedékesek csak akkor jogosultak a közgyógyellátásra, ha teljesítik az ott leírt feltételeket, tehát pl. nem jogosultak arra „zöld” taj (társadalombiztosítási azonosító jel) nélkül.

[59] Metvhr. 26. § (1) bekezdés j) pont. A gyermekek esetében ilyen lehet pl. a kanyaró és a gyermekbénulás elleni védőoltás beadása.

[60] A sürgős szükség körébe tartozó egyes egészségügyi szolgáltatásokról szóló 52/2006. (XII. 28.) EüM rendelet tartalmazza a sürgősségi ellátások felsorolását.

[61] Met. 19. § a) és b) pont.

[62] Menedékkérők ellátása. http://bmbah.hu/index.php?option=com_k2&view=item&layout=item&id=422&Itemid=469&lang=hu (2022. március 31.).

[63] A Metvhr. 3. §-a szerint a menekültkénti vagy oltalmazottkénti, valamint a menedékeskénti elismerését kérő személyekre ugyanazokat a szabályokat tartalmazza, őket egységesen „elismerését kérő”-ként minősíti.

[64] Az elismerés részletes eljárási szabályait a Met. IX. fejezete tartalmazza (Met. 76–80. §).

[65] Metvhr. 17. § (1) bekezdés.

[66] A Metvhr. 18. §-a értelmében az elismerését kérő a befogadás során nyújtott ellátásokra és támogatásokra akkor tekinthető rászorultnak, ha az elismerést kérő vagy vele közös háztartásban élő házastársa és egyenes ági rokona nem rendelkezik Magyarországon rendelkezésre álló, megélhetését biztosító vagyonnal, továbbá a saját és vele közös háztartásban élő házastársa és egyenes ági rokona összes jövedelmének figyelembevételével számított egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi teljes nyugdíj legkisebb összegét.

[67] Metvhr. 19. § (4) bekezdés.

[68] Metvhr. 20. §.

[69] Metvhr. 27. § (1)–(4) bekezdés.

[70] Ld. TÓTH–DECMANN: i. m. 183–199. o. „Mégis amellett érvelünk, hogy mind az Európai Unió, mind a magyar kormány végre vegye komolyan a vonatkozó irányelvben, illetve törvényben kapott felhatalmazást: a tömegesen menekülőknek ideiglenesen – akár egy alaposabb menekültügyi eljárás lefolytatásáig és bizonyos szolidaritási intézkedések megtételéig – nyújtson védelmet, biztonságot és támogatást. Ezzel ugyanis sokkal nagyobb konfliktusokat és emberi jogi sérelmeket lehetne megelőzni” (uo. 194. o.).

[71] KLENNER: i. m. 2017. 56. o.

[72] A menekültügyi befogadási szabályok uniós hátteréről és értékeléséről ld. GYENEY Laura – MOLNÁR Tamás: Migrációs és menekültpolitika. PPKE Jog- és Államtudományi Kar, Budapest, 2018. 49. o., Ágnes TÖTTŐS: Migration Related Issues Regarding Brexit: From Free Movement to Asylum and Illegal Migration. ELTE Law Journal, 2019. 1. szám, 75–98. o., HAUTZINGER Zoltán – HEGEDÜS Judit – KLENNER Zoltán: A migráció elmélete. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Rendészettudományi Kar, Budapest, 2014.

[73] Ld. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32022D0382 (2022. május 22.).

[74] 2022/282 végrehajtási határozat (21) preambulumbekezdés.

[75] 2001/55/EK irányelv 8. cikk.

[76] 2001/55/EK irányelv 12. cikk.

[77] 2001/55/EK irányelv 13. cikk (1) bekezdés.

[78] 2001/55/EK irányelv 14. cikk.

[79] 86/2022. Korm. rendelet 6. § (2) bekezdés a) pont.

[80] A Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. törvényerejű rendelet. Az ukrán menekülők jogairól ld. GELLÉRNÉ LUKÁCS Éva: Az Ukrajnából menekülők egészségügyi ellátása Magyarországon – pillanatkép 2022 márciusában. In: KOLTAY András – GELLÉR Balázs (szerk.): Jó kormányzás és büntetőjog. Ludovika, Budapest, 2022. 183–200. o.

[81] E rendelet 9. §-a helyezte hatályon kívül a Magyar Köztársaság területén tartózkodó, egészségügyi szolgáltatásra a társadalombiztosítás keretében nem jogosult személyek egészségügyi ellátásának egyes szabályairól szóló 87/2004. (X. 4.) ESzCsM rendeletet.

[82] Judit TÓTH: They Only Use the Opportunities Provided by the Law’ Chapters from the History of Ukrainian-Hungarian Migration Relations. In: Paul MINDERHOUD – Sandra MANTU – Karin ZWAAN (eds): Caught In Between Borders: Citizens, Migrants and Humans, Liber Amicorum in honour of prof. dr. Elspeth Guild. Wolf Legal Publishers, Tilburg, 2019. 221–230. o.