Igencsak bátor és ambiciózus vállalkozásba fogott a Gyulavári Tamás és Emanuele Menegatti szerkesztőpáros, amikor is elhatároztak, hogy a munkajog forrásai tárgykörben készítenek nemzetközi összehasonlító igényű, monografikus tanulmánykötetet. Bátor ez a projekt annyiban, hogy amíg a nemzetközi munkajogi szakkönyvpiacot napjainkban leginkább olyan – már-már divatjellegű – újszerű témák uralják, mint például a digitalizáció, „gig-ecomony”, platformgazdaság munkajogi összefüggései, vagy éppen az emberi jogok/alapjogok munkajogi dilemmái, addig a „munkajog forrásai” téma mindezekhez képest, első ránézésre némileg igen tradicionálisnak és talán kissé dogmatikusnak hathat. Kifejezetten szimpatikus, hogy a szerkesztők nem is rejtik véka alá a munkajoghoz mint tudományterülethez való alapvető, értékőrző igényű viszonyulásukat, hiszen már a bevezetőben szemléletesen leszögezik, hogy a munkajogot a modern civilizált társadalmak olyan unikális vívmányának tekintik, amelyet védeni kell, hasonlóan, mint a „világ építészetének nagy műremekeit”. Határozottan heroikus tehát mind a téma-, mind az értékválasztás egy olyan időszakban, amikor is oly sokat lehet olvasni a nemzetközi szakirodalomban a munkajogi szabályozás válságáról, netán prognosztizált „haláláról”. Másfelől azért is ambiciózus a vállalkozás, mert a szerkesztők a nemzetközi munkajogtudomány számos meghatározó kutatóját tudták megnyerni e kezdeményezésükhöz, illetve a bevont országok tekintetében is igen széles merítésre törekedtek.