A művészet köré húzott jogintézményi keret egyik legérdekesebb szegmense a foglalkoztatási szabályok sajátos rendszere. Ebből adódóan a tanulmány azokat a munkajogi előírásokat rendszerezi és elemzi, amelyek a művészeti élet speciális igényeihez igazodva az általánostól eltérő karakterrel rendelkeznek. E körben kiemelt figyelmet kapnak azok a szabályok, amelyek a művészeti foglalkoztatás alapintézményei, és egyben a hazai munkajog új konstrukciói.

1. A művészeti szféra foglalkoztatási specifikumai
   1.1. A vállalkozási szerződés
   1.2. A megbízási szerződés
   1.3. A munkaszerződés
2. A munkajogi dogmatika kérdőjele: a művészeti foglalkoztatás atipikus szerkezete
   2.1. Az atipikus munkajogviszony fogalma
   2.2. Művészeti munkavégzés mint atipikus foglalkoztatási forma
   2.2.1. Elvi (alkotmányjogi) alapok
   2.2.2. Önálló szabályozási szint
3. A munkajogviszony tana az Emtv. tükrében
   3.1. A munkajogviszony alanyai
   3.1.1. A munkáltató
   3.1.2. A munkavállaló
   3.2. A munkajogviszony tárgya
   3.2.1. Az előadás
   3.2.2. A próba
   3.2.3. Az egyéb kiegészítő tevékenységek
4. A művészi és művészeti munkakörben foglalkoztatottakra vonatkozó eltérő szabályok
   4.1. A művészeti koncepció
   4.1.1. Művészeti koncepció mint munkáltatói jogosultság
   4.1.2. Művészeti koncepció: a munkaviszony megszüntetésének sajátos esete
   4.1.3. Viszonyítási pont: a kötelező előadásszám
   4.1.4. A jogintézmény alapja: a művészeti koncepció megváltozása
   4.2. Az előadásszám
   4.2.1. A jogviszony időtartama
   4.2.2. A jogintézmény fogalma: alkalmazhatósági kör
   4.2.3. Kettős karakter
   4.2.4. Időbeli korlát
   4.2.5. A szankció kérdése
5. Következtetések