2021 januárjában jelent meg könyv, e-könyv és jogtár formátumban is a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: új Tbj.) részletes kommentárja. Az új Tbj. – a korábbi szabályozással azonosan – szabályozza a társadalombiztosítás alapvető intézményeit, alapelveit, az ellátások felsorolását, a biztosítottakat és a biztosítási jogviszony alapvető jellemzőit, valamint a járulékfizetés rendszerét, a társadalombiztosításban részt vevő szerveket és szerepköreit, számtalan eljárási rendelkezést, valamint az európai uniós koordinációs rendeletek végrehajtását segítő rendelkezéseket.
A magyar társadalombiztosítási rendszer működését szabályozó új kódexet, az új Tbj.-t 2019. december 11-én fogadta el az Országgyűlés, és 2020. július 1-jén lépett hatályba. A törvény a több mint két évtizedig hatályos, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvényt (a továbbiakban: Tbj.) és a végrehajtását szolgáló, a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: Tbj. vhr.) váltotta fel, melyek korábban számtalan – kisebb-nagyobb – módosításon mentek át. A nagyobb volumenű változások (mint például a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer 2010-es megszüntetése, valamint a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulék szociális hozzájárulási adó elnevezés alatt történő 2011-es újraszabályozása) miatt a törvény címe sem volt már igazán összhangban a törvény eredeti tartalmával. A kardinális változások mellett – a szociális jog mint jogterület eredendő dinamikus karakteréből adódóan – természetesen számtalan kisebb módosítás is érintette a szabályozást, amely szinte kivétel nélkül minden évben változott, és ezáltal igen töredezetté vált. Emellett a Tbj. és a Tbj. vhr. „duója” nem volt könnyen kezelhető, a fragmentáltság miatt a jogalkalmazó is nehezen igazodott ki a szabályozáson, továbbá több alapvető, a járulékkötelezettség megállapítása szempontjából is releváns rendelkezés csupán rendeleti szinten volt szabályozva. Önmagában már az is az egyszerűsítést irányába hat tehát, hogy a kétszintű szabályozást már csak egy egységes, törvényi szintű kódex váltotta fel.