A munkavégzés „hagyományos” módjai időről időre megújulnak. Ennek a szinte robbanásszerű megújulásnak lehetünk tanúi a 21. században is, amely egyszerre indokolja a munkajogi szabályok megerősítését és azok rugalmas újragondolását is. Az új szabályozást több körülmény is sürgeti, amelyek közül az egyik legfontosabb a digitalizáció. A digitalizáció a munkajogi kereteket képlékennyé teszi, ennélfogva a tudományos dogmatikának az alapokhoz kell visszanyúlnia. A szerző ennek következtében helyesen fókuszál a munkajog hátterében álló munkára. „A munka nem egyszerűen csak azt a tartalmat foglalja magába, hogy egy személy dolgozik és ezért akár díjazásban részesül, hanem egy többrétegű fogalmat takar. Nem lehet lekorlátozni a jelentését csupán teljesítendő feladatok összességére, hiszen a munka a társadalmi identitás, a társadalmi rang, jogok és kötelezettségek, a státusz, a beilleszkedés és elismertség fogalmait is magába zárja.”^[2] Ennélfogva a digitalizációból fakadó új intézmények munkajogi szempontból történő értékelése elengedhetetlen. Erre vállalkozik a szerző a monográfiában, főleg idegen nyelvű, angol, francia és olasz szakirodalmakat feldolgozva, hiszen a magyar kutatások számára ez egy újabb kutatási téma.