A folyóirat kiadója, szerkesztőbizottsága és tanácsadó testülete fájdalommal tudatja, hogy 2021. március 20. napján, 82 éves korában elhunyt Rolf Birk professzor. Halála nem csupán a német és a nemzetközi jogtudományos közönség számára jelentős veszteség, hanem a magyar munkajog-tudományos közélet számára is, hiszen köztudott, hogy Birk professzor aktív résztvevője volt a hazai munkajog-tudományos életnek is, s közvetlen szakmai és baráti kapcsolatokat ápolt a magyar munkajogász társadalom számos képviselőjével.

Birk professzor jogi tanulmányait Tübingenben és Erlangenben folytatta. Promóciójára 1966-ban került sor, Erlangenben habilitált 1971-ben. 1975-től az Erlangeni Egyetem tudományos tanácsosa és professzora volt. 1976-ban professzori kinevezést kapott az Augsburgi Egyetemen. Aktív tudományos pályájának jelentős részét a Trieri Egyetemen töltötte. 1983-ban foglalta el a Polgári Jogi, Munkajogi és Nemzetközi Magánjogi tanszéken professzori állását, s azt 2006-ig töltötte be, majd az Egyetem professor emeritusa lett. Ugyancsak 1983-tól töltötte be a Trieri Egyetemen akkor alapított Institut für Arbeistrecht und Arbeitsbeziehungen in der Europäischen Union igazgatói tisztségét, egészen 2008-ig. Az Intézet Birk professzor vezetése alatt Európa egyik legjelentősebb munkajogi kutatóhelyévé nőtte ki magát, amely – egyedülállóan gazdag munkajogi gyűjteményével – az egész világból vonzotta a különösen az európai munkajoggal foglalkozókat, s közöttük a magyar kutatókat is. Számos hazai munkajogász kapott hosszabb-rövidebb idejű kutatási lehetőséget az Intézetben – kiemelkedően jó munkakörülmények között.

Birk professzor a 80-as évektől a nemzetközi és az európai munkajog meghatározó jogtudós személyisége volt. Az Európai Szociális Charta érvényesülését felügyelő European Committee of Social Rights (ECSR) tagjaként működött 1994-től, az elnöki teendőket 1996-tól 1998-ig látta el. Éveken keresztül volt a Nemzetközi Jogösszehasonlító Társaság németországi tagozata elnökségének, valamint a Nemzetközi Munkajogi és Szociális Biztonsági Társaságnak tagja. Számos – elsősorban nemzetközi és európai munkajogi tematikájú – folyóirat szerkesztőbizottsági tagjaiként működött.

A világ több egyetemén folytatott vendégprofesszori tevékenységet, egyebek mellett az Egyesült Államokban, Japánban, Tajvanon, Olaszországban, Hollandiában. A kilencvenes évektől különösen intenzív szakmai kapcsolatot ápolt magyar munkajogászokkal, aktívan részt vett a magyar jogéletben is. 1996-ban a Miskolci Egyetem, 2001-ben a Pécsi Tudományegyetem doctor honoris causa címmel ismerte el ez egyetemek érdekében kifejtett tevékenységét.

Rendkívül gazdag tudományos munkássága során mintegy háromszáz tudományos közleményt publikált. Az 1973-ban megjelent Die arbeitsrechtliche Leitungsmacht című monográfiája a német munkajogi irodalom klasszikusának számít. Mintegy húsz önálló monografikus munkája körében külön is említendők a német munkajogi irodalomban kiemelkedően értékes nagykommentárokban megjelent szövegei. A Német Szövetségi Munkaügyi Bíróság ítéleteinek kimagaslóan igényes interpretációi fűződnek a nevéhez. Tudományos érdeklődése körében előtérben voltak a nemzetközi magánjogi, nemzetközi munkajogi és európai munkajogi tárgykörök. A hatvanas évek elejétől kezdődően mintegy kettőszázötven tanulmányt tett közzé, túlnyomórészt munkajogi, összehasonlító, nemzetközi és európai munkajogi témákban. Rendkívüli tudományos elismertségét jelzi, hogy mintegy hatvan emlékkönyv és tisztelgő tanulmánykötet szerzője. Tudományos érdeklődését mintegy ötven recenzió jelzi. Dolgozatai német, angol, olasz, francia, portugál, spanyol, magyar, lengyel, kínai, japán, koreai, török és görög nyelven jelentek meg.

A magyar munkajogász közönség nagyrabecsüléssel és hálával emlékezik az európai munkajog-tudomány kiemelkedő képviselőjére, a magyar munkajog és munkajogászok nagyvonalú és elkötelezett támogatójára.