„Kihívások és kísértések” címmel rendezett konferenciát 2017. november 21-én az Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar (ELTE ÁJK) Munkajogi és Szociális Jogi Tanszéke a Friedrich Ebert Stiftung Budapest Irodájának támogatásával a digitalizáció foglalkoztatásra, illetve a munkaviszony jogi környezetére gyakorolt hatásáról. A konferencia célja a digitalizáció által előidézett, a munkaviszonyt és annak környezetét érintő változások feltérképezése, illetve a közösségi és hazai jogalkotás által ezekre adott válaszok bemutatása volt. A szervezők emellett fel kívánták hívni a szakmai közönség figyelmét a digitalizáció következtében megjelenő új problémákra, amelyek többek között a munkavédelmi feltételekhez, a munka- és pihenőidő beosztásához és elhatárolásához, a kollektív jogok érvényesüléséhez és a munkáltatók jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetéséhez kapcsolódnak, és amelyek megfelelő kezelése elsősorban a munkajog szereplőitől, vagyis a munkáltatóktól és érdekképviseleteiktől, illetve a munkavállalóktól és a szakszervezetektől függ, és nem szükségszerűen igényel külső beavatkozást.

A rendezvényt az egyetem részéről Dr. Menyhárd Attila dékán, a konferenciát támogató Friedrich Ebert Stiftung részéről pedig Németh Edit, munkaügyért és szociális párbeszédért felelős projektvezető nyitotta meg. Dr. Menyhárd Attila szerint a digitalizáció előnyei az ügyvédi praxisban és az oktatás területén is szembetűnőek, álláspontja szerint a jogászképzés egyik fő feladata, hogy a negyedik ipari forradalom után is versenyképes munkaerő-utánpótlást adjon a gyakorlat számára, és ezzel elősegítse a munkaszervezést egyszerűsítő és a hatékonyságot növelő technológiai újítások átvételét. Németh Edit véleménye szerint a digitalizáció támasztotta kihívások a munkajog területén egyrészt az adatvédelmet, másrészt az ún. megosztás alapú szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások kezelését érintik elsősorban. Ezek közül az előbbi a szakszervezeti érdekvédelem feladatainak bővülését eredményezheti, utóbbi pedig az autonóm munkajog változatlan fontosságára, és arra irányítja figyelmünket, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás egyaránt lépést kell tartson a digitalizáció ütemével.